Page - 337 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Volume 5/2

már nyugszik babérain a régi táblabíró világ s csak a fennmaradt adomák tarto- gatják emlékezetének tréfás adalékait. Egy adoma így jellemzi a táblabíró világot: Mikor az ország- gyűlés az első budapesti lánczhídat törvénybe igtatta, egy táblabíró e szavakkal mondott ellent : „Minek már az erre a rövid időre?u ; t. i. a szónok már idős volt s a maga korát értette a rövid idő alatt. Ugyan- akkor egyik zászlós úr kinyilatkoztatá, hogy ő, a mint az a lánczhíd felépül, azontúl csónakon fogja magát Pestről Budára átvitetni, de rá nem lép arra a hídra, a hol még a nemes embernek is hídvámot kell fizetnie. Ide sorolhatjuk az egyes kiváló nagy emberek adomáit, minők Széchenyi Istváné\ Deák Ferenczé, azután a hírhedett tréfás alakokét, mint a Székely kapitány, a Józsa Gyuri kalandjairól elmesélteket, a melyek mind feltalál- hatók gyűjteményeinkben, azok között természetesen sok ráfogott is van, a hogy ezt Deák Ferencz maga legjobban jellemzé e mondásával: „Úgy vagyok a Deák Ferencz adomákkal, mint a Deák Ferencz utczával. Enyim az egész utcza; de egy ház sem az enyim belőle, aztán meg a Deák Ferencz keserű vízzel, a melyet se nem csinálok, se nem iszom.u M. 43