Page - 350 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Volume 5/2

350 Még az elhagyó kedveshez is hű marad : Találsz te még szebbet, jobbat nálamnál; De nekem csak olyan kell, mint te voltál. Majd megint szánja a hűtelent : Hervadj rózsa, hervadj, ! Míg az enyim voltál, Mert az enyim nem vagy ; \ Piros rózsa voltál. Es marasztalja : Látod rózsám a szalóczi nagy hegyet? Ha az elfogy, akkor leszek a tied. Azt a hegyet a kötőmben elhordom, Csak ne hagyj el, édes kedves galambom. És soha sem átkozza : Nem átkozlak, nem szokásom, \ Felhat a magas egekre, De sok sűrű sóhajtásom \ Hej, te felelsz mind meg ezekre! Ez utóbbinak a dallama is egyike a népzene legismeretesebb reme- keinek. Számos a népdal, mely keserű gúnynyal üldözi a leányt, ki a pártáját elvesztette, a menyecskét, ki az urát nem szereti; ellenben felmagasztalja az állhatatos hűséget, a gazdagság csábjaira nem hajtó s a szegény kedveshez hűen tartó igaz szerelmet. A pusztai dalokban megtaláljuk a magyar népéletet külső szokásaiban, ezek közül egyik legjellemzőbb a gulyás dala (sokat énekelt dallamra), mely- nek néhány szakaszát közöljük. Nem bánom, hogy parasztnak születtem, ; Magamban is helyén van a lélek, Csak azért, hogy gulyássá lehettem. Sem zsiványtól, sem vadtól nem félek, Nem cserélnék cserényt palotával, Ha szegény is, de magamé vagyok, Sem életet köszvényes nagy úrral. : Szolgálatba szabadságért állok. Kis királyság az én állapotom ; Ha látom a fergeteg elejét, Igazgató törvény bunkós botom, Begyűröm a süvegem tetejét. Országom az egész baromjárás, j Csak úgy nézem az időt alóla, Nagy potentát egy révbeli gulyás. ! Még a jég is visszapattog róla. í Hat bojtárnak vagyok fejedelme, < Ha tarisznyám vetem a vállamra, így tisztelnek : gazduram ő kelme. Velem jár-kel, mint az éléskamra, Gulya keríti be cserényemet, ; Bogrács, veder, szolgafa, vaskanál, Hat komondor estrázsál engemet. ; Mindenem van, mi is kell több annál.