Page - 355 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Volume 5/2

355 Az a dal, hogy Lajos bácsi azt izente, Elfogyott a regementje, mint elbúsult hangulata is mutatja, már a hadjárat vége felé keletkezett, s nem sokára már csak azt énekelték, hogy Megvirad még valaha : Nem lesz mindig éjszaka. Jeges az út . . . . Ezt a nótát húzta Boka Károly Paskievicsnek, mikor Debreczenben mulatott. ' És mikor már minden elmúlt, a népdal tartotta fenn a magyarban a lelket. A magyar népballadák és néprománczok a tulajdonképeni népdaltól abban is különböznek, hogy ezeknek ritkán van énekelni való dallamuk. Ezek között a legrégiebbek egyike a „Szilágyi és Hajmásiu, két fogoly nemes ifjú és a török szultán leány balladája, melyet 45*