Page - 362 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Volume 5/2

362 ősi egyszerűségű, gyermekies, kapcsolatían szabad mozgású mondatokbarl folyik, naiv megjegyzésekkel, merész hasonlításokkal. Érdekes az a humor, melylyel a mesélést az elbeszélők kisérik. Nagyon érzik s vallják, hogy nem igazat, csak ábrándos képzelet alkotta dolgokat mondanak. „Ügy láttam, mint most", mondják néha csalfán. A történetnek mindig jól kell végződnie, azaz házasságon, lakodalmon, a melyen „csznek-isznak". A mese hősei „még most is élnek, ha meg nem haltaktt, vagy: „ha ide gyünnek, hónap a ketek vendégei lesznek". A mese kezdetén tréfásan figyelmeztetik a hallgatót arra, hogy itt nem történt dolgokról lesz szó, hogy a képzelődés országába vezettetik. A megnyitás sokszor így megy: „Hol volt, hol nem volt, az operencziás tengeren is túl volt, kidűlt-bedűlt kemenczének egy csepp óldala se vòlt, a hun jó vót, ott rossz vót, a hun rossz vót, ott jó vót . . .u Népmesék különben ma már nálunk is gyéren születnek, s a mennyi- ben keletkeznek, inkább a példázatok józanabb fajtáját szaporítják.