Page - 378 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Volume 5/2

378 ban, politikai helyzetekben s társas életökben kell keresni. A tót népdalban szelíd humor, szelíd fájdalom nyilvánul; mind a kettő mérsékelt. A románban több a borongós egyhangúság, siralomszerűség; bővített másodlépcsőitöl, melyeket ritkán szintén felhasznál, bizonyos vadságot kölcsönöz s meg- elégszik a tonika és domináns dudaszerű örökös zsongásával. A magyar mindezeknek teljes ellentéte. Örömében, fájdalmában ritkán marad közép- úton; szenvedélye alig fékezhető, s innen folyólag még a nyolezad hangkörén is szeret túlcsapongani, al- és feluralgó s minden párvonalos, sőt más zenében szokatlan harmóniával is párosúlván. A magyar népdalok fentebbi rhythmikai vegyűléke sokkal előnyösebb volt a magyar népre nézve, mintha kizárólag csakis choriambusival rendelkezik. A csereviszony Magyarország népei közt, mesterséggel szított nemzetiségi kérdések s keserűségek mellett is folytonosnak mondható. Keletkeznek magyar népdalok szláv és román elemmel vegyesen; s viszont román, de főleg szláv ajkúak hallatják a magyar choriambusokat. Vessünk most egy pillantást az egyházak hatására. Régibb időkben a nép egyedüli tanítói az egyházak lévén s csakis egyházi szellemben tanítván, természetes, hogy az így eltanúlt egyházi énekek a népdalok fejlésére is irányadólag hatottak, még pedig külön irányban a róm. katholikus s viszont külön a protestáns egyház. Kétféle sajátságos melodika fejlődött. A róm. kath. egyház népe virágosabb dal- lamokkal élt, mire az egyházi hangszeres zene is lehetett hatással, de a melynek mintái Kájoni és Esterházy Pál herczeg némely énekei záradé- kában is láthatók. Példáúl: A protestánsok Goudimél költői szép dallamait utánozták, napjainkig puritán egyszerűségökben maradván; de ilyenek voltak Geleji Katona István korában is, ki az orgonát s általában az egyházi hangszeres zenét nem tűrte. A két egyház hatása annyira felismerhető, hogy a régi melódiákat illetőleg nagy valószínűséggel ki lehet mutatni azok egyházi eredetét. Példáúl a „Hajh, Rákóczy, Bercsényi"-féle nóta Calvin híveitől származik; ellenben a Kádár Istvánról szóló históriás ének, melynek keletkezése 1660-ra tehető s viszont Rákóczy imádsága, melyet a fejedelem végleges eltávozása alkalmával a székely nép énekelt, tisztán népies hangulatuk mellett is a róm. kath. egyház jellegét viselik. Van azonban a két egyháznak egy közös