Page - 383 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Volume 5/2

383 Repülj, fecském, ablakára, Kérjed, nyissa meg számodra; Mondd : ezüstös lapot veszek, Rá arany nyal írom neved. Képed gyémánt-lapra festem, Rubintkő-ládába rejtem, S azon leszek, hogy nevednek Nagy ünnepet szenteljenek. A Rákóczy-féle mozgalom leveretése után keletkeztek azok a búsongó nóták, melyek összegéből fejlődött századunk elején a Rákóczy nevétől elválhatatlan nemzeti induló, mely csakis a magyar névvel együtt fog örökre elhangzani. E bús nótáknak épen kihalóban van egy változata, mely, — mint román rokonságából is lehet igazolni, — Erdélyben keletkezett. Legutoljára a negyvenes évek folytán egy nagy műértő és pártoló főúr, Bethlen Ferencz gróf, szokta művészien fegyelmezett czigány zenekarával játszatni. Miután ez érdekes változatra ma már senki sem emlékszik, az alábbi mellékletben legalább a dallamát megóvjuk a végenyészettől. Hogy a nép s a középosztályúak is kegyelettel ragaszkodnak régi dalaikhoz, sőt hogy e dallamok hallása az illetőket mindannyiszor föllelkesíti, e körülmény ki nem kerülhette a czigány prímások figyelmét. Ezért a köz- érzűlet kizsákmányolására e század elején a poharuk mellett búsongó haza- fiaknak nemcsak a fentebbieket, de még a vak Béla király nótáját is el tudták játszani. Azonban legyen elég ennyi a történelmi dalok SZÍVÓS életéről. A népdalköltőket két nagy csoportra oszthatjuk : egyik a köznemességé, másik a népé. Magyarország poéta-ország levén, a középrendűek közt épen olyan sok a dallam-, mint a versköltő. A középrendek dalai részint szövegök tartalma, részint dallamaik hangterjedelme és csiszoltsága által különböznek a tisztán népiestől. S ez természetes következménye a magasabb társas körnek, szélesebb műveltségnek és zenei életnek. E csoportból emelkedett ki a negyvenes évek folytán Egressy Béni, a nagy drámai színésznek — Gábor- nak — méltó testvéröcscse. Egressy Béni született Sajó-Kazinczon (Borsod-