Page - 395 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Volume 5/2

395 kiszorította a kordován csizma, melynek díszét a hegyes orr, a csikorgósság, és a patkó emelte. Ez utóbbira különösen kényes volt a legény, s panasz- kodott is a dalban, hogy csizmájára nem talál rózsás patkót. A patkolást Kilencz kovács nem birta elvállalni, Mert nem tudott rózsás patkót csinálni. Most már a rózsás patkónak is vége, s helyette ránezos torkú, magas sarkú, sarkantyús, zergebőr „rámás* csizmák csikorgóznak. A szárnak szívalakúlag metszett karimáján behajtott vékony bőrszegély, vagy nyal- kábbaknál fekete zsinór fut körűi, ennek elől összeérő végeit pedig a szegélylyel egy anyagú rózsa rejti el. E rózsa helyén olykor selyemmel kivarrva a magyar czímcr, vagy valami virág, vagy a tulajdonos mono- gram mja látható. A főt általában kerek nemez vagy posztó kalap fedi ma már, darutollal, strucztollal, vagy virágbokrétával. A kopácsi széles karimájú, valamint a somogyi „sajttetejű" „vargánya" kalapok saját hazájokban is kimentek a divatból, ellenben a „túri süveg" tartja magát. Télen fekete bárány és asztrakán kucsma járja. Sokfelé sokfélét felpróbáltak már, de van egy, a mi soha sem megy a magyar ember fejébe: az ernyős sipka. Talán a czilinderrel is hamarább meg tudna barátkozni, mint ezzel. Virágot, árvalányhajat sűrűn visel kalapján a fiatalság, de csak nyáron. Télen a vőfélyek kiváltsága, hogy a vőlegény nyel együtt „bóti virág"-ot viseljenek, de csak az első hirdetéstől kezdve a lakodalom végéig. Nyári vasárnapon csak annak nincs a kalapja mellett bokréta, a kinek még vagy már nincs szeretője. A hajviselet időről időre változáson megy át. A harminczas években sok helyen még középen kétfelé választott s a halántéknál hátra fésült hosszú hajat eresztettek, s a halántékra folyó fürtöket csimbókba fonták ; néhol félre simítva hordták, elől hosszabbra hagyva, mint hátúi ; másutt lesimúlt a haj egész a szemöldökig; a negyvenes, ötvenes években a körhaj lett majdnem általánossá. A varkocs sem volt ismeretlen ; katonaviselt öreg embereken ma is láthatni. Csak egyetlen egy alak volt, a mivel a magyar megbarátkozni sohasem tudott : az elől katonásan rövidre nyírt hajviselettel. Egy ekként nyírekező parasztlegény azonos a szökött katonával, a mi ismét egy jelentőségű a „szegény legénynyel". „Az erdőben nyírettek bujkálnak", szokta mondani titokzatosan a magyar ember, a ki a rosszat nem szereti nevén nevezni, tisztességből. A fiatalság általában nagy gonddal ápolja haját, míg az örege tüntetőleg hanyagolja. 5*