Page - 414 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Volume 5/2

414 nápolytól az Oczeánig, Dél-Olaszországtól az Éjszaki tengerig majdnem minden országot bekalandoztak. A szarvasmarhát valószínűleg szintén beköltözésükkor hozták a magya- rok magukkal Oroszországból, és a pörge szarvú raczka-juh, mely Dél- Oroszországnak most is lakója, az országba költözéskor valószínűleg már szintén kísérője volt a magyar népnek. Allatot tartani, pásztorkodni és — harczolni, ezt szerette a magyar; mezei munkával keresni meg mindennapi kenyerét kevésbbé volt ínyére, és azért vonzódott inkább az ország sík részére, hol a pásztorkodás könnyebb volt, hol fürge lovát, termetes fehér marháját könnyebben tenyészthette. De más okból is inkább állatban kellett a magyarnak vagyonát tar- tania; mert, ha végig hangzott az országon a vészkiáltás: „jön a tatár \u, a fegyvert biró férfi lóra ült, hogy a hazát védelmezze, az öregek, nők és gyermekek pedig erdők, hegyek közé menekültek az állatokkal. Mikor vége volt a dúló förgetegnek, a nádasból, erdőből, a hegyek közül ismét előjöttek azok, a kik a vészből menekültek, újból előhajtották állatjaikat és ismét megkezdették az otthonnak újjá alakítását. A magyar lovakat a középkorban külföldre nem vették ; a vértes, nehéz lovas mást, nehezebbet keresett ; de időközönként már ekkor is hajtottak külföldre szarvasmarhákat. így Csehországba, Ausztriába és ezen keresztül Németországba, sőt Buccarin át Olaszországba is mentek marha- szállítmányok , s daczára annak, hogy Varró fölemlíti a seythák fehér marháit, hogy említés tétetik, miszerint a góthok és longobárdok fehér marhát hoztak felső Olaszországba, valószínűbb, hogy a Buccarin át való szállítmányokkal jutott a fehér, nagy szarvú primogen marha Róma kör- nyékére, a Campagnába. A rendes marhakivitel azonban csak a mohácsi vész után vette kezdetét, s pár évtizeddel később már mintegy 80.000 darab ment ki évenként Magyarországból. Később Bécs szerződésileg biztosította magának a magyar marhát, melynek szállítását egy ideig Bánflfy Lukács, később Pozsony városa teljesítette. A török világ után lassan épült ki Magyarország a bajokból. A gyér népesség csekély szükséglete könnyen fedezhető volt és a növénytermelés főleg a kenyértermények előállításával foglalkozott, de csak oly mennyiség- ben, hogy a helyi szükség fedeztessék, a többi föld parlagon hevert és járta a barom, s így az állattenyésztésnek kellett a mezőgazdaságban a főtényezőnek lenni.