Page - 428 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Volume 5/2

428 bajokat főleg az apa-állatok hiánya okozta, tehát fölállította Tordán a bika- telepet, a melyből évente másfél száz bika jut ezen vidék községeibe, és így, mivel a telep számára a legjobb helyeken vásároltatik az anyag, a legjobb vérű állatokhoz is hozzá férhet a kis-gazda, melyek neki kedvező föltételek mellett adatnak. A marhatenyésztés, különösen a magyar-erdélyi fajta ápolása tehát igen fontos gazdasági ág ezen a vidéken ; mert határozottan itt nevelődik hazánkban a legértékesebb és legkeresettebb igás ökör, s ezen tenyésztés fejlesztése mellett a fölnevelés olcsóbbá tétele, továbbá a nevelendő anyag javítása itt a gazdák legkiválóbb föladata. De, hogy az üzletvitel és azzal együtt a tenyésztés fejlődjék, példákra van szükség; csakis ezek után indul a kis-gazda, és reményleni lehet, hogy idővel a Kolozson levő állami birtok, úgy szintén az azon folytatott gazdál- kodás és az ott tenyésztett gulya ilyen utánozandó példává fog fejlődni. Az idegen, ki először fordúl meg a Mezőségen, elcsodálkozik, hogy a talaj mívelése, daczára az e vidékről kerülő jó ökröknek s az erre fordított nagy erőnek, mennyire ki nem elégítő. Hat, nyolez igás marha is jár itt egy eke előtt és a munka mélysége mégsem elégséges ; azonban közelebbről nézve azt látja az ember, hogy ezek a szántó állatok nem mind ökrök, hanem nagy részt tinók, és a sekély szántás inkább csak e tinók betaní- tására szolgál, s nem a talaj jó és mély megmívelése a munka főbb czélja. , A többi állattenyésztési ágak sincsenek ezen a vidéken elhanyagolva. A szarvasmarhát a nagyobb birtokosnál követi a ló. Valamint elmondhattuk, hogy itt nő a legjobb igás ökör, úgy az is elmondható, hogy az itt fejlődött lovak szívósság tekintetében mindenkit kielégíthetnek; csak az a sajnos, hogy nincs több, mint a mennyi van. A régi erdélyi ló fajtát sem itt, sem innét nyugat felé már nem találjuk meg; a kosorrú, gyakran kissé magas lábú, spanyol jellegű anyag, melyet sokan dicsérnek, mások ócsárolnak, de melynek tartósságát mindenki kénytelen volt elismerni, nincs meg többé; helyét a nagybirtokosnál az angol félvér foglalta el, mely ha nem fejlődik is igen zömökké, de szilárdság tekintetében olyan, mint sehol egyebütt. A lótenyésztés terén a legnagyobb haladás Szolnok-Dobokamegyében látható, s valamint Háromszékben a sepsi-szt.-györgyi, úgy itt a deési méntelep kétségkívül nagyon elő fogja azt mozdítani. A juhászat itt inkább a kis-gazda kezében van ; a nagyobb nyájak rendesen a határvidékről hajtatnak, de ezek itt csak telelők, helyesebben