Page - 451 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Volume 5/2

451 kitűnik III. András királynak egy ide vágó okiratából is, a melyben ezen olasz gyarmatosok „királyi vinczellérek"-nek (vinitores regii) neveztetnek. De bizonyítják ezt azon szőlőfajok nevei is, melyek ezen első magyar bortermő vidéken el vannak terjedve s melyeknek olasz származása két- ségbe vonhatatlan. így pl. a furmint (vagy zempléni kiejtéssel „formint") a „Formiani"-ból, a rumonya a „Romagna"-ból, a bakator a „bacca dorosu-ból származhatott. A Balaton-melléki borászat alapja szintén a római korszakba nyúlik vissza, miről a kiásott érmek, szőlőfürtökkel díszített koporsók és mérföld- mutatók eléggé tanúskodnak. Virágzó bortermelése volt e vidéknek az Árpád-kori királyok alatt, midőn az azon vidéken volt hét Káli község (közűlök három, ú. m. Köveskáll, Szent-Békáll és Mindszent-Káli, máig is megvan) minden adótól fölmentetett ugyan, de a királyi asztalra ők voltak kötelesek bort szolgáltatni. Az Eger-Visonta vidéki borászat eredete már kevésbbé ismeretes, de 1271-ből V. István királyról tudjuk, hogy a hevesmegyei bordézsmát az egri püspökségnek adományozta, s hogy ezen adomány nem csekély volt, kitűnik onnét, hogy már Nagy Lajos király alatt az egri püspöknek 10.000 darab aranyat jövedelmezett. 1350 körűi fordúl elő a régibb iratokban a budai, kőszegi és soproni borok fölemlítése. Hogy a síkföldi borok sem megvetendő minőségűek voltak, ezt mutatja Nagy Lajos királynak azon intézkedése, melynél fogva a szabadszállási borokat kitűnőknek találván, azokat saját asztalára rendelte. A Hunyadiak alatt a magyar borászat egyik legfényesebb korát élte. Mátyás király a szőlőmívelést nem kis mértékben emelte s az udvarában összegyűjtött külföldiek a magyar bor kitűnőségének mind megannyi hírvivői lettek. Igen nagy figyelmet fordított a borászat ügyére Mária Terézia is. A nagy királyné Burgundból hozatott nemes szőlőfajokat, s 1770-ben az aszúbort a dézsma alól teljesen fölmentette. A tokaji bort legtöbben egyáltalában édesnek vélik, holott az édes aszú csak nagyon kis részét teszi azon termésátlagnak, mely a tokaji Hegyalján terem. Ugyanis a 7.200 katasztrális holdnyi területű Hegyalján termelni szokott 157.000 hektoliternyi bortermésből jó években az aszú alig tesz többet 350—400 hektoliternél; rosszabb időjárású években pedig aszú egyáltalában nincs is. A tokaji Hegyalján, a kevés aszút nem tekintve, leginkább erős és zamatos szamorodni és „közönséges" bor 57*