Page - 468 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Volume 5/2

468 növényeket tenyésztő vedrődi kertje, Pozsony megy ében, úgy szintén a fóthi, tatai, újszászi, somlóvásárhelyi, keszthelyi kertek egészen európai színvonalon állanak s némelyeknek pálmaházai európai hírnévnek örvendenek. De nemcsak a főurak és az értelmes középosztály bír érzékkel a dísz- kertészet iránt ; maga a városi polgári osztály is, mely többnyire iparűző és kereskedő, nagy szeretettel viseltetik a virágok iránt, melyek ritkán hiány- zanak a városok lakosainak ablakaiból. A városi polgárok úgy a cserepes, mint a levágott virágoknak szorgalmas vásárlói s egyáltalában a virágok jó értékesítésének tulajdonítható azon örvendetes jelenség, hogy az utolsó évtizedben úgy a vidéki nagyobb városokban, mint különösen a fővárosban a virágkertészek, rózsatenyésztők s a virágkereskedések igen fölszaporodtak. Végűi a magyar nép, a földmíves osztály, bár a díszfák és cserjék iránt nem viseltetik nagy vonzalommal s a díszfa és díszcserje helyén szive- sebben látna egy-egy szép terebélyes gyümölcsfát, mindazonáltal a virágokat nagy becsben tartja s kiváló kedvvel ápolja. Nincs oly földmíves, kinek házi kis kertjében virágágy ne volna, s a hajadon hiányosnak tartaná vasárnapi öltözékét, ha az Isten házába menve keblét rózsával vagy egyéb bokrétával föl nem ékesítené. A mi a magyar gyümölcskertészetet illeti, e tekintetben főleg a Duna és Tisza köze, a felső megyék, Vasmegye s az erdélyi részek azok, melyek- nek oly nagy gyümölcstermelésük van, hogy termésük nagy részét jó években külföldre is szállítják. Míg éjszaki Magyarország, Vasmegye és a Királyhágón túli részek főleg a nemes és finom fajú alma és körte által váltak híresekké, addig az éjszak-nyugoti és déli részeken főleg a beszterczei szilva és a Duna-Tisza közti homokos területen, főleg Kecskeméten és Nagy- Kőrösön termő magyar kajszi vagy sárga-baraczk, meg a híres körösi meggy termeltetik oly óriás mennyiségben, hogy baraczke'rés idején a naponkint éjjel 3 órakor kezdődő kecskeméti baraczkvásár, melyről az osztrák-magyar államvaspálya külön vonatokon szállítja a gyümölcsöt Bécs, Berlin és Szent- Pétervár felé, páratlan az egész Európában, s az évenkint kivitetni szokott kajszi, sárga-baraczk és meggy sok ezer métermázsára rúg. Az erdélyi részek almái és körtéi finomságra nézve versenyeznek a legnemesebb angol és franczia fajokkal s a mellett, hogy nagyra is fejlőd- nek, zamatosságuk és húsuk finomsága bárkit is kielégíthet. Főleg a batul és pojnyik azon két ősrégi erdélyi almafaj, melyre a Királyhágón túli gyümölcstermelők méltán büszkék lehetnek.