Page - 500 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Volume 5/2

500 fordíttatott, pedig homokos alkatánál fogva a phylloxerától épen meg- támadhatatlannak Ígérkezik. Ha most a phylloxera pusztításai folytán és a tőle való félelem hatása alatt hozzá fogunk a szőlők megújításához, szűz területeknek lefoglalásához, mindkét esetben pedig a fekvésnek és talajnak megfelelő szőlőfajok ültetéséhez, képesekké leszünk a fogyasztásnak és keres- kedelemnek nemcsak több, de jobb és egyenletesebb borokat is szolgáltatni. A borászati iparnak pedig, kezdve a mások által termelt szőlők leszüretelésétől, az okszerű pinczekezelésen át a hordó- vagy palaczkozásra éretté tett bornak kereskedésbe bocsátásáig, ez a főfeladata. Ez úton haladunk már is, és még inkább reá térve, a borászati kormánybiztosság üdvös működése, a mintapincze folytonos és mind sikeresebb úttörése mellett elmaradhatatlan az eredmény, hogy Francziaország után hazánk lesz azon bortermelő vidék, mely már borfajainak nemességével és változatosságával is képes lesz Európa államai nagy részének borszükségletét kielégíteni. Az ország szőlő-területe ugyanis több mint 425.000 hektárra terjed és termése jobb években meghaladja a 8 millió hektolitert. A tényleges iparral karöltve halad már is és üdvös eredményeket mutat a cognac- és pezsgőgyártás, mely csak újabb időben honosíttatván meg, csak legújabban kezd tömeges termelésre térni, míg az édesített szeszes folya- dékok vagyis a különféle liqucurök gyártása már régóta kiváló helyet vívott ki magának és a hazai szükséglet fedezésén túl külföldre, nevezetesen az aldunai tartományokba szállítja nagyon keresett fölöslegét. A mily ősrégi az agyag-, kő- és üvegipar hazánkban, ép oly nagy haladást tett az ország újabb időben mindkettőben. Az agyagipar, nevezetesen a felföldön, a házi ipar jellegével birt régeb- ben; de a századokon át megszokott kezdetleges, bár nem épen ízléstelen alakzatokon nem birt túlemelkedni. Egész falvak voltak, melyek a legszük- ségesebb házi edényeket határukban található agyagból gyúrva és gazdag erdőségeik tüzelő anyagával kiégetve, egész társzekerekkel szálltak le az alföldre s vitték onnan cserébe a búzát és egyéb gabonát. E házi ipar- telepek nem szűntek ugyan meg teljesen ma sem, de szerepük egy részét átvállalta a művesség, mely ízlésesebb s jobban égetett mindenféle edény mellett immár gazdag változatú, művésziesen készített kályhákat is szol- gáltat; szerepök másik részét elvállalta a műipar, mely gyárilag beren- dezett telepeken művészies alkotásaival európai hírt szerzett a magyar majolikának, melyet főleg Pécs vidékén gyárt kifogástalan ízléssel egy