Page - 508 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Volume 5/2

508 letökkel a külföldhöz forduljanak, holott a teljes épületi fölszerelést ép úgy, mint a lakberendezés egyéb szükségletét a hazai ipar ma már kifogástalan minőségben képes fedezni. Ez iparág két kiváló tárgya a parketák és a hordók. Mindkettő fényes kielégítést nyer saját iparunkban, sőt mindkettő gazdag kiviteli czikként szerepel. Amazt néhány kitűnően fölszerelt gyári telep szolgáltatja úgy vidéken, mint a fővárosban; enrezt kiválóan egyes kádármesterek állítják elő kitűnő minőségben és más országokban immár alig elérhető nagy mére- tekben. Támogatja ez utóbbi iparágat kiváló tölgyerdő-állományunk, főleg a volt sziavon határőrvidék erdei, melyeknek fa-óriásai szolgáltatják a világ- hírű dongafát. E mellett az újabb időben oly keresetté vált hajlított fa-bútorok is egyre gazdagodó idomzatokban és alakokban mind több helyén készülnek az országnak s a mily nyereséges értékesítői a még mind túlnyomó bükkfa állománynak, ép oly biztos piaezot leltek a külföldön is és egész Spanyol- országig, sőt Algériáig is szállíttatnak. A bútoriparral karöltve haladott a párnázott bútorok készítése s egy- általán a kárpitos ipar, melynek pedig a dekorativ lakberendezés körűi fényűzést szerető korunkban mind nagyobb követelésekkel, még inkább pedig a külföld versenyével kell megküzdenie, de meg is küzd dicsőségesen, míg az apró árúk czíme alatt ismert ezernyi ezer csecsebecse még leg- nagyobb részt külföldről kerül. Az im felsorolt iparágak némi részben már az építési iparral rokonok, melyben a főváros áll első helyen és szolgál példáúl a vidéknek. Az az óriási mérvű építkezés, mely az utóbbi két évtized alatt Budapesten foly, egész új iparágakat nevelt, melyek a modern építészet minden követelé- seinek eleget birnak tenni. Hogy a k'ómüves-, kőfaragó-, ács-, építőasztalos-, lakatos-, üveges-, stb. munka az ország iparos népének kezéből kerül, az egészen természetes. De tervező és vezető építészeink is immár ép oly'szép számmal, mint kiváló tehetséggel, saját hazánkfiai közül állanak ki. A régi barokk és czopfstyl letűnése után lábra kapott rideg és ízetlen kaszárnya-styl is lejárván magát, ma már az építész ismét visszanyúl a renaissance-hoz és oly alkotásokat hoz létre, melyek a XV. és XVI. század legszebb műreme- keire emlékeztetnek. Az épületek ily nagyobb szabású tervezésével termé- szetesen arányban kell állani a részletek kivitelének s ez a feljebb elsorolt kézművesek oly művészi iskolázását tételezi föl, hogy a nélkül sem Budapest Andrássy-úti palotái, sem nagyuraink számosainak pazar fényű vidéki kasté-