Page - 16 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Volume 6/1

16 bükkfaliget árnyában tartotta 827-ben Traungau Vilmos gróf a „taidingw-ct a legrégibb germán állami és jogi élet ünnepies szokásjoga szerint. E helyen azonban már élénkebbek az országútak, melyek szorosan a folyó két partján haladnak; egyik házikó a másikat éri, habár némelyik csak az előrehajló kőszikla alatt talál helyet, s a hol a sziklás part még egyszer nagyon közel ér egymáshoz s a szorosból jóformán csak egy keskeny kapu marad nyitva, túlról, mint valamely sötét lombos fasor végéről, Lincz völgyvidéke nyílik elénk: a balparton levő hegyek vissza- húzódnak s tágas, rendkivúl festői ívet alkotnak, mely hűségesen megmarad a Linczen alúl derékszögúleg dél felé hajló Duna mellett; jobb oldalt a szikla teljesen véget ér; legutolsó előfokán még egy hatalmas épület emelkedik, az egykori vár s ez alatt lépcsőszerúleg sorakoznak a régi házak, teljesen elfedve a hegy lejtőjét; feltűnnek előttünk az újabbkori város tekintélyes házsorai, mihelyt elhajóztunk a lánczhíd alatt, mely Lincz és Urfahr testvérvárosokat összeköti; egész sereg ember élénkíti meg az utczákat és útakat, a hídon minden időben mindenféle kocsi, szekér szorong; mindenütt élet uralkodik. A tágas és magaslatok által körűlövedzett medenczében fekvő városról a legjobb képet egyik éjszak felé eső emelkedésről nyerhetjük; ezért átme- gyünk a Duna hídján és Urfahr testvérvároson, a melyen kivűl a freistädti országúttól balra a hohenfurthi út ágazik el s nyílegyenesen mély bevágásban halad éjszaknak a gránit felföld felé, melynek lejtői tágas félkörben veszik körúl a szelíden emelkedő termékeny síkságot. Csakhamar eljutunk a Haselgraben nyílásához, a Mühlnegyed gránit hegységében előjövő szám- talan szakadékok egyikéhez, melyeken át mohlepett gránittömbök hatalmas tömegein keresztül pisztránggal telt sötétlő patakok futnak le s a melyeknek meredek, sziklaromokkal borított és sűrű erdővel benőtt oldalai azt hitetik el velünk, mintha az Alpesek világában járnánk, mivel alúlról nem láthatjuk, hogy a felénk emelkedő napfényes magasságban gabona- és zabmezők terűi- nek el s minden tetőn egy-egy tekintélyes paraszttanya található. Szemközt WildberggeL\ ezzel a régi magas tornyú erőddel, a hol egykor Venczel cseh királyt tartották fogva Starhemberg Gáspár és Gundacker urak, átmegyünk a keskeny völgy másik oldalára s a baloldali lejtőn egyenesen fölfelé hala- dunk; kezdetben sötét fenyőerdő vesz bennünket körűi, azután messze kiterjedő hegyoldali rétre jutunk s végűi elérünk egy kis, magasan fekvő fürdőhelyhez, Kirchschlaghoz. Már itt csodálkozunk a tágas kilátáson, mely kelet és dél felé nyílik, de azért a láthatár jó nagy részét még hasonló