Page - 63 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Volume 6/1

63 weyereggi, puschacheri, atterseei és kameri, melyekről részben csak annyit állíthatni, hogy csakugyan czölöpépítmények voltak, de tovább még nincse- nek kiásva. Mindnyájan az említett községek szomszédságában vannak; de a czölöpök sehol sem láthatók. A legtöbb lelet Weyereggből, Seewalchenből és Puschacherból származik s ezek a cs. és kir. természetrajzi múzeumban őriztetnek. A Gmundeni - tavon, mindjárt a Traun kifolyásán felül, tehát Gmunden helyén volt egy czölöpépítmény ; a Mond-tavon pedig több igen jelentékeny és gazdag telepeket találtak és írtak le. S most vegyük szemügyre a százakra menő kőszerszámokat, agyag- eszközöket, stb. Mindenek előtt, — hogy csoportok szerint haladjunk — a kovakő- és szarukőfegyverek tűnnek szemünkbe, a melyeknek anyaga leg- többnyire helyi termék. E csoportban megkülönböztethetjük a finom, élesre köszörűit kovakő nyílhegyeket, továbbá a félkörben hajló késeket vagy fűrészeket és lándsahegyeket. Ha nem oly tökéletesek is, mint a belgiumi és dániai sokkal jobb kovából készült fegyverek, de sokkal szebbek, mint a rénszarvas- és mammuth-vadászoktól használt kovakő szerszámok. A tömén- telen sok szarukőszilánkok, félig kész vagy rosszúl sikerűit darabok, az elkészítés valamennyi fokán azt mutatják, hogy ezeket ott helyben készí- tették. Ugyanez mondható a kőbaltákról, kőszekerczékről és pőrölyökről is. Mind e balták szarvastülök-foglalványban voltak kézi használatra, vagy szurokkal és szíjjal voltak fanyelekre és fadorongokra erősítve, melyeket a mai balták módjára forgathattak. Harmadik fajtája a kőfegyvereknek a kőkalapácsok és kőgolyók. Valamint a szerpentinből és szarukőből való kőbaltákat előbb ütögették s azután köszörűkövön kézzel élesítették és csiszolták ki, épen úgy különböznek ezek az előbbiektől ama hengerded alakú nyél-lyuk által, mely a legnagyobb pontossággal volt kiszámítva és keresztül fúrva. Ep ily ügyesek voltak a czölöpépítők mindenféle más szer- számnak csontból és szarvastülökből való elkészítésében is. Ez eszközöket részint a föld mívelésénél, részint az ipari foglalkozásnál, különösen pedig a szövésnél és a fazekas mesterségnél alkalmazták. Említésre méltó az ékszerül szolgált fogak átfúrása. A faeszközökből természetesen nagyon kevés maradt fenn, mert a helyek, a hová kerültek, nem kedveztek fönmaradásuknak. Különösen érdekesek az agyagedények alakjai és díszítései. Legtöbb- nyire már csak töredék-darabok jutnak napvilágra, csupán egyes kisebb edények maradtak meg ép állapotban. De bizonyára jóval nagyobb agyag- edényeket is használtak; ezt bizonyítják a vastagszélű, kovarczszemekkel