Page - 98 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Volume 6/1

98 mint hű ember volt s megtartotta az országot a császárnak. De ezt a kiváló érdemét nagyon csorbította azzal, hogy kegyetlen szigorúsága, melyet a hódítottnak tekintett ország iránt tanúsított, valamint hadi népének féktelen- sége, melynek nem is igyekezett határt szabni, okot szolgáltatott a paraszt- ságnak, hogy fegyvert fogjon a tűrhetetlen járom lerázására. A fehérhegyi csata a rendek végső reményét is megsemmisíté arra nézve, hogy hatalmukat visszaállítsák. A legbűnösebbek fogságra vettettek. Tschernembl, Jörger Helmhart, Geymann és Ungnad a cseh táborba mene- kültek. Felső-Ausztria zálogba adatott a bajor herczegnek hadi költségei fejében s ötezer lovas és gyalog katona maradt az országban, kiknek élelmezése is reá nehezedett. Az augsburgi birodalmi végzemény határozataira támaszkodva a császár megkezdette az Ennsen túli országban a vallásegység visszaállítását. Trombitaszó mellett hirdették ki 1624 október 4-én a császári rendeletet, a mely minden protestáns papnak és iskolamesternek meghagyta, hogy nyolcz nap alatt eltávozzék az országból. A plébániákat katholikus papokkal töltötték be, Steyrben, Linczben, Ennsben katholikusokat neveztek ki polgár- mesterekké s bírákká. Zwischwaldenben (Frankenburg) 1625 május 11-én e miatt zendülés tört ki; a papokat és káplánokat fenyegették, Neukirchen, Vöcklamarkt, Gampern és Pondorf helységekben félre verték a harangot s a császári tisztartót várában ostrom alá fogták. A helytartó május 15-én ezerkétszáz fegyveressel és három ágyúval Frankenburgba érkezett. Az öt lázadó plébániaterület egész parasztsága a nagy hársfa melletti haushami mezőre rendeltetett s a meg nem jelenőket halálbüntetéssel fenyegették. A megjelenteket a helytartó körűi fogatta s a legtekintélyesebbeknek kellett vállalkozásukért bűnhödniök. Az áldozatúl kiszemelteknek a haushami hársfa alatt egy fekete köpenyegen kellett egy- mással élet és halál fölött koczkát vetniök. A tizenkilencz közül, kiket a koczka kijelölt, kettő még kegyelmet kapott, de a többit fölakasztották részint erre a hársfára, részint Zwischwalden, Vöcklamarkt és Neukirchen templomai- nak tornyára. Ez a jogsértő, kegyetlen eljárás a parasztok elkeseredését a legszenvedélyesebb boszúvágygyá fokozta; a megindúlt parasztháborúban folyton a „véreb" Herberstorf kiszolgáltatását követelték a rendektől. A rendek föltétlenül meghódoltak a császárnak s térdet hajtottak előtte ; október 10-én hirdették ki előttök a vallásügyre vonatkozó nyilt parancsot. Csak a régi, tősgyökeres uraknak és lovagoknak engedték meg személy ökre