Page - 100 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Volume 6/1

100 A fölkelést Fadinger István vezette, ki ifjabb éveiben húzamosan kato- náskodott. Sógora, Zeller Kristóf, a müni korcsmáros május 17-én reggel a Mühl-negyed tizennégy plébániájának élén állott. Egyetlen egy napon hatezer paraszt fogott fegyvert. St.-Agathából és Neukirchen am Walde-ból, két csapatban, baltával, lándsával, alabárddal és buzogánynyal fölfegyver- kezve nyomultak előre május 19-én, hogy Aschachot és Eferdinget, Gries- kirchent és Galsbachot hatalmukba kerítsék s az ottani fegyverraktárakat kiürítsék. Május 20-án Peuerbachot rohammal bevették, a katholikus papot és a helység bíráját agyon verték. A lázadás híre a helytartót készületlenül találta, de azért gyorsan eltökélve magát, nyolczszáz gyaloggal, száz lovassal és néhány tábori ágyúval a parasztok ellen vonúlt. Kisérte a hóhér is lánczczal és kötéllel. Peuerbach előtt, mely a lángok martaléka lett, Herberstorf egy csomó parasztra akadt s rájok szegezte ágyúit. De e perczben a parasztoknak egy lesben álló csapatja az erdőből előtört s a katonaság felét agyonverte. Herberstorf maga is csak nagy ügy gyei-bajjal menekült meg az elfogatástól. Fadinger ekkor fővezérré kiáltatott ki. Ép oly merész, mint ravasz ember volt, a ki a lázadást szervezni is tudta; minden negyedbe kapitányo- kat, bizottságokat, élelmező mestereket és tábori íródeákokat rendelt s előre megállapította a vészjelző, valamint a menedékhelyeket. Weibernnél állandó tábort alakított, hogy az ország határát Bajorország felé fedezze. Itt volt egyszersmind a tartalékhad is. A Dunát lánczczal elzárták. A helytartó veresége után villámsebesen terjedt a lázadás minden irányban. A fekete parasztok, a katonáktól annyira rettegett „Waldteufel"-ok, „szent serege" azután Lambach, Vöcklabruck és Gmunden felé nyomúlt; csak Mondsee maradt nyugodtan, meg Neustift lakossága, mely megtagadta a csatlakozást. A fősereg május 24-én vonúlt be Welsbe. Május 28-án Fadinger a kremsmünsteri zárda császári termeibe szállott meg s három nappal később fényes bevonúlását tartotta Steyrba, mely — akkor az ország legnagyobb városa — az előcsapatot önkénytesen bebocsátotta. Freistadt és Enns körül- keríttetett, Otensheimban Zeller Kristóf ütötte fel főtáborát s portyázó csapatokat küldött egész Urfahrig. Lincz körűi a parasztok őrtüzei lobogtak. Fadinger és parasztjai junius 24-én kibontott zászlóval jelentek meg a linczi császári várkastély előtt s fölkérték a rendeket, szolgáltassák ki a helytartót, adják át a várost, vagy pedig az egész lakossággal együtt