Page - 104 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Volume 6/1

104 Megkezdődött a megtorlás ideje. Végrehajtó bizottság küldetett ki ; de a császár nem hagyta jóvá a helytartó azon indítványát, hogy a zendűlők vagyona elkoboztassék. A vezetők közül tizenhatot lefejeztek, két parasztot felakasztottak, többeket kényszermunkára vagy pénzbírságra ítéltek. Fadin- ger házát földig rombolták, Fadinger és Zeller holttestét kiásták s a hóhér bitófa alá ásta el a csontjaikat. A rendektől a császár megvonta a szövetkezés, az országgyűlés össze- hívásának és a kormányzat kezelésének jogát; a két felső rend elvesztette a szabad vallásgyakorlatot; a parasztságra nézve a katholikus templomok és a katholikus iskolák látogatása kötelezővé tétetett. Ekkor a nemesi és a polgári rend evangelikus tagjai vándorbotot ragadtak s Steyr elvesztette régi nemzetségei egy részét. A bajor választó másnemű kárpótlásért lemondott zálogjogáról s Felső- Ausztria 1628 május 1-én ismét visszajutott a császár kormányzatába. De a lezajlott szomorújáték iszonyúan elpusztította és Ínségre juttatta az országot. Lincz külvárosai fel voltak perzselve, Steyerben kétszáz háznál több állott üresen, Welsben csaknem ugyanannyi hevert romban. Sok mezőváros és kastély, falu és parasztház elpusztúlt. A pórnép kénytelen- ségből eljárt a templomba és a misére, de szívében protestáns maradt. Az elégedetlenséget táplálta a kivándorlottakkal való közlekedés, fokozta a sok nehéz katonai teher, főleg Wallenstein ezredeinek nyomása, fosztogatása. Nürnbergnél 163 2 nyarán a svédek szemben állottak a császári haddal ; az ő föllépésök sikerébe vetették remény őket az elégedetlenek. Evangelikus prédikátorok lopóztak az országba, Greimbl Jakab titokban a Dunán túl és a Hausruckban hirdette „Isten igaz igéjét". Sok ezeren tudták a titkot s megóvták a döntő pillanatig. 1632 augusztus 13-án ezerháromszáz paraszt hirtelen megrohanta Peuerbach mezővárost; Jurgovits tiszttartót elfogták és halálra kínozták. Újra megkondúltak a vészharangok s a Hausruck fegyvert fogott. A Mühl-negyedbeli néppel titkos érintkezés folyt, s Nimmervoll István és Gruber Ábrahám vették át a vezetést. Az országban nem volt katonaság s a rendek számára csupán az alkudozás útja maradt. De, mikor a svéd táborból segítséggel bíztatták a parasztokat, ezek támadólag léptek föl. Egy csapatjok megszállotta Aschachot, elzárta a Dunát, fölégette Eferding külvárosát, egy másik csapat pedig Wolfsecket és Vöcklabruckot foglalta el. Klauser, egy régi lázadó, háromszáz társával átkelt a Dunán s a zendűlést átterjesztette a