Page - 140 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Volume 6/1

140 (Versben magyarúl : „Belépünk nagy daliásan s nemesen, Es köszöntjük a nézőket szívesen; Nem köszöntve egyiket vagy másikat, Kardtánczosok nem volnánk igaziak. Az igazi kardtánczosok mi vagyunk, A kezünkben ime kardot hordozunk. Fújd, muzsikus, az igazi kardtánezot !tt) E közben az összecsődült nézők örege-apraja minden üres helyet elfoglal : padot, széket, asztalt, s a kardtánczosok elkezdik a játékukat. Először egy körtánezot járnak, úgy hogy mindegyik a szomszédja kardja- hegyét tartja kezében. Azután átugrálják a kardokat, majd lerakják s újra tánezot kezdenek járni. Ismét fölveszik a kardokat s most „csigát44 vagy „motollát44 formálnak, melyből az előtánezos s az utána következők mind szépen kifejtődnek a nélkül, hogy a kardhegyet kieresztenék a kezükből. Ezalatt a „bolond44 elsomfordál, „mert fizetnie kell44. Megkeresik s e szókkal: Bolond, fizess 3.000 forintot, mert fejedet a lábadhoz teszszük44, előhurczolják. Le kell térdepelnie ; az előtánezost kivéve, mindnyájan vállára teszik a kardjukat, az előtánezos pedig hegyibe pattan s ezt mondja : „Da bin ich heraufgestiegen, Er hat verthan sein Hab und Gut Wiir besser, ich war unten blieben. Bis auf einen zerissenen Hut. Der Fasching ist ein verthunlicher Mann. Er reist das Land wohl auf und nieder, Hat all' sein Hab und Gut verthan; l Was er bekömmt, versauft er wieder. So spring ich aus dem grünen Kranz; Spielmann, mach auf den lustigen Schwerttanz.44 (Versben magyarúl : „Ide felpattantam volna, Elpazarlódott mindene, Jobb biz' lenn maradtam volna. Nincs, csak egy rongyos süvege. Tékozló a farsang nagyon, Fut országot össze-vissza, Elúszott kezén a vagyon; A mit kap, legott megiszsza. A zöld koszorúból most a földre szállok; Fújd el, te muzsikus, azt a víg kardtánezot!44) Már most még egy körtánezot járnak, de sebesebb taktusban, mint először, s észrevétlenül egyik a másik után félreáll a körből, míg csak az előtánezos s egy másik marad ott, kik még egyet-kettőt fordúlnak. Végre mind megforgatja a kardját s csörrentve összecsattogtatja, víg éljent kiált