Page - 142 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Volume 6/1

142 Ha eljön a délután s vége van a templomnak, mely ma szokatlanul népes volt, a községből és a szomszédságból csakúgy forr a nép a mászófa köré. E közben azok is megérkeztek, a kik a csalogató díjak valamelyikét megpróbálják elnyerni. Mind tizenöt-tizenhat esztendős ficzkók, kik most egyik vagy másik gazdaembernél szolgálnak, épek, egészségesek s meg is van bennük a mersz a virtusságra. Neki vetkeznek, csak ing és nadrág van rajtuk. Szeges czipőjüket is lerúgják, mert az nagy segítségükre volna a mászásban. De mindenikük egy zacskó hamut kötött a dereka köré, hogy avval mászásközben behintsék a nagyon is sikos fát. Most hát egyikük megteszi az első próbát. Keményen czombja közé szorítja a fát s karjai ere- jével feljebb kapaszkodik rajta, miközben ugyancsak használja ám a magával vitt hamut; de nem ér magasra; öt-hat méternyire fölverekedett; tovább nem birja; a fa szörnyen csúszós; — lenn terem, a népség hangos kaczajjal fogadja. Egy második, majd harmadik próbálkozik meg. Feljebb-feljebb kúsznak a szálfán ; de egyik sem birja elérni csak a legalsó zászlócskát sem ; valamennyi lesiklik, mielőtt czélnál volna. De most a negyedik sebesen fölkapaszkodik, már a fa közepe táján jár; hangos nógatások lelkesítik a merész mászót; ekkor — elszakad az egyik nadrágtartója. Sebaj! ledobja a kaczagó közönség közé. Megint tör előre ; már csak egy méternyire van a zászlócskáktól ; ekkor — elszakad a második tartó is ; abba kell hagynia a próbát a nézők nevetségére és csúfjára. Hamar útat veszt a sokaság közt. Az ötödiknek végre sikerül az első zászlócskát elérni; hevenyén kirántja; már nyúlna a második után, de ereje elhagyja s be kell érnie az egy zászlócskával s lecsúsznia a szálfán. Hangos tetszés köszönti. Ez a siker ugyancsak tüzeli ám a többi mászónak kedvét; lehozzák a második, harmadik és negyedik zászlócskát. De még a fődíj, a legfelső, ott van a fa csúcsán; a mászok nagy része annyira ki van tikkadva, hogy csüggedten néznek egymásra. Aztán a fa is legfent oly vékony, hogy veszedelmesen imbolyog, ha valamelyik a tető felé közeledik. Ekkor ismét ott terem az a siheder, a kinek nadrág- tartói oly roszkor mondták föl a szolgálatot. Egyenesen a boltostól jön, a kinél jóvá tette a hibát. Bátran oda megy ismét a fához, a mely most már nem is oly síkos. Gyorsan fölfelé kapaszkodik ismét, mint a macska; minden szem kiséri, előbbre-előbbre haladását szótlanúl, feszült figye- lemmel követik az alant állók. A fa szörnyen himbálódzik ; már a csúcsnál