Page - 161 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Volume 6/1

161 például : „Früher Dünner — spater Hungertt (kora mennydörgés — késő éhség); „Dickcrl, steh auf und bau' Habern" (Bcncze, kelj föl és vess zabot); — „Am Georgstag soll sich im Korn verbergen ein' Krah und z'Pfingsten ein Mann" (Szent-György-napkor clbújhassék a búzában egy varjú, pünköstkor egy ember); „z'St.-Veit maaht ma in alle Weit" (Szent-Vitus napján minden- felé kaszálnak); — „am Peterstag steht der Bauer mit der Sichel da" (Péter Pálkor sarló van a paraszt kezében). A rozsról így számítanak: „Két hét hajtásra; két hét virágzásra; két hét szcmncvelésrc s két hét érésre"; — „vess búzát sárba, csak úgy dűl a zsákba!" stb. Hogy a vetéseket megóvják a jégtől, virágvasárnapján „pálmagalyakat" dugdosnak le közéjök. Szent-Györgykor vagy nagypéntek előtti éjszakán is ostorpattogtatással és lánczcsörgetésscl nemcsak a ház tájékáról űzik cl a boszorkányokat, hanem a földekről is, s rá következő napon, Márk napján megkezdi a paraszt a „gabnaföldi könyörgést". Estcnncn az övéivel, olvasót imádkozva, körüljárja azokat a földeket, melyekben rozs- és búzavetés van. Nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy az úrnapi körmenet szabadban essék meg, mert különben jégtől lehet tartani. Könnyen érthető aggodalom- mal igyekszik ily csapást egyébként is minden úton-módon elhárítani. Ha jégesővel fenyegető felhők tornyosúlnak, sietnek a boronát fogaival fölfelé fektetni, mert ez használ a jégverés ellen. Ha a jég mégis megérkezik, a szentelt-vizes edényt íziben a ganéjdombra teszik, vagy pedig három szem jeget dobnak bele. Ha jég eső kezdetén egy jégszemet szétzúznak, a veszedelem minden további kár nélkül vonúl el. Végre hosszas aggódás és gond után elérkezik az aratás ideje. „Zu Kilian schncid t ein jeder Mann" (Kilián napján mindenki arat), ez a föld- mívelők szokás-mondása. Az első kalászokat, melyeket az arató megfog, dereka körül köti, mert ez jó a derékfájásról, az utolsó kalászokat pedig ott hagyják a földön. Búzaaratáskor a parasztasszony fánkot süt, valamint akkor is, ha a zab le van aratva. Ha az utolsó kévét is learatták, „aratási áldomást" tartanak, midőn virágbokréták is kerülnek az asztalra, melyeken ugyancsak kap ám szolga és szolgáló. Az aratási ünnepen táncz is szokott lenni. A gyümölcsről is vannak a parasztnak mondásai, például: „Der Jagcl thuets salzen, der Lenzl thuets schmalzen, der Bartì gibt calmi ein G'schmach, der Michl brockt's ab" [Jakab megsózza, Lőiincz megzsírozza, Bertalan ízt ád neki, Mihály leszedi, azaz: Jakab-napkor (júl. 25.) az alma és körte még savanyú, Lőrinczkor (aug. 10.) levet kap; Bertalankor (aug. 24.) F A . Cl