Page - 165 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Volume 6/1

165 De, miután a lakomának közös imádsággal vége van, nem mennek még haza. Hisz meg sem erőltették magukat a munkában. Asztalt, széket félre raknak, cziterát vagy harmonikát, ha mást nem, dorombot kerítenek, s a nap fáradalma után tánczra kerekednek, mely eltart úgy éjfélig. Csak ekkor szélednek haza, ha csak itt vagy ott kettecskén a holdvilág elől valami fa vagy bokor sötét árnyékába nem menekülnek. Vájjon mi mondani valójuk lehet egymásnak? Keressük fel már most a hegység lakóit is munkájuknál, szokásaikkal és mulatságaikkal. Ott a legterhesebb munkák közé tartozik az erdővágás, a hatalmas törzsökök leeregetése a völgybe s a fa úsztatása a hegyi patakokon és folyó- kon ; fáradságos és veszedelmes munka, mely erős kart, biztos szemet, nagy ügyességet és hozzáértést kíván. Ezért is a favágók és tutajosok, kiket „Flötzera-eknek hínak, edzett, bátor fiak, kikben azonban a humor sem hiányzik. A maguk és mások mulattatására a tutajosmunkának egy paró- diáját gondoltak ki s abból egy farsangi tréfát csaptak. Ugyanis Grünauban, a felső Almvölgynek e regényes fekvésű helysé- gében, húshagyókedden „tutajos-báltu (Flötzerball) rendeznek. Már valamivel előbb egy miniatur-tutajt, minők oly kocsmákban, hova a tutajosok járni szoktak, törzsasztaluk fölött jelkép gyanánt függnek a gerendáról, visznek a helybeli asztaloshoz. Ez a tutajt kijavítja, belakkozza, s tarka selyemszalagokkal czifrázza föl. Arra is gondja van, hogy a kis fa-figurák, melyek evezőt tartó tutajosokat ábrázolnak, ne hiányozzanak. Húshagyókedden elhozzák a tutajt az asztalostól és paraszt szánra teszik, még pedig oly formán, hogy mindenfelől jól lehessen látni. A szán körös-körül fiatal íenyőgalyakkal van tele tűzdelve, s azok tetejébe kötik a tutajt. Két pár ökör vagy három pár is, húzza a szánt s egy kecskebak van legelőre fogva. Ennek fejét koszorú díszíti, szarvaira színes papírdarabok vannak fűzve s mindenütt csak úgy libeg-lobog róla a sok selyempántlika. A béresek is rikító pántlikákat kötnek kalapjukra s menet közben egyre pattogtatják az ostort, mintha ki tudja mily nehéz terhet vontatnának. Kétfelől a szánon s hátúi tutajosok mennek fustélyokkal (Dremeln). Ilyen lóg a kötél végén is, mely a szán farára van erősítve. Ezzel a fustélylyal egy tutajos folyvást kavarja a havat az utcza két oldalán s hányja jobbra- balra, mintha a folyó közepén a kormányrúddal dolgoznék. Ha oly helyre jutnak, a hol nézők várakoznak a csapatra, megállnak s a szánt a hegyek