Page - 176 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Volume 6/1

176 mint a virágnak a virulás. A nép bölcsesége és bolondsága, öröme és búja, gyűlölete és szeretete visszhangzik költeményeiben. Finom tapintattal helyes középútat követ a nyers realismus és a rajongó idealismus között; az egész népéletet költői fény nyel övezvén, az igazsághoz sohasem hűtelen. A nép öröme és szerelme a főthémája kisebb dalainak, melyekben a népies formát is mesterileg kezeli. „Der Prahlhans", „'s Lumperl", „der Haadárá", „der Pickan", „der Grobian", „der Dickschädl" maradandó becsű jellemrajzok. A „d'Ahnl" ezímű idylli époszban a kisfestő egy nagyobb művel próbál- kozott, melyben némineműképen alkotásának sommáját adja. Ez a falusi költemény, majdnem 2000 könnyed folyású hexameterben irva, a legjelen- tékenyebb, a mit a felső-ausztriai tájköltés általában teremtett. Valamint minden szó, minden fordúlat hamisítatlan népnyelv, úgy az alakok is vala- mennyien a népből vannak véve, mind velős eredetiséggel rajzolva: paraszt tipusok teljes mintagyűjteménye. Ezek közrehatása egy drámai elevenségű cselekvényt bonyolít és fejt, mely nem világtörténeti jelentőségű ugyan, de döntő fontossággal bir a részvevők jó és bal sorsára. Ez a költemény, mint Lindemayr parasztkomédiái, nagy becsű adalék a műveltségtörténethez. A parasztokat benne munkájuknál és pihenőben, üzleti alkujoknál és szerel- mükben, gúnyolódva és komolyan, a templomban és tánezban, lakománál, játéknál és verekedés közben látjuk. A mily magasan áll az általános az egyes fölött, az események és viszonyok dús bonyodalmú szövedéke, melyek a parasztnép életét kiteszik, a tréfaűzónek szóélcze és az együgyűnek balga csínye fölött, vagy a nagyszerű történeti kép a mellékes széldíszítés fölött, ép oly magasan áll Stelzhamer „Ahnl"-ja mindazon torzképek, bohózatok és tréfák fölött, melyekben más tájköltók a népéletet ecsetelni erőlködnek. Bármily kitűnően tud is Stelzhamer elbeszélni, ő mégis testestől- lelkestől lírikus. Legjava dalai alkalmi költemények a szó nemes értelmében, melyekből könnyen össze lehetne szerkeszteni a költő életének és szenvedé- seinek történetét. A mint Stelzhamer minden vándorlásából mindenkor ismét az apai házba tért vissza, úgy a hangúlatok nagy változatossága mellett is egy érzelem tör elő minduntalan, mely a költőt, a fogyatkozások daczára, melyek nélkül ő sem volt, előttünk mindenütt szeretetreméltóvá teszi: anyja iránti szeretete. Mióta Stelzhamer első babérait aratta, honi költők serény csoportja munkálkodik, kik mind a mester által tört úton járnak, de tehetség és vérmérséklet szerint attól kisebb vagy nagyobb távolságban tartják magukat.