Page - 179 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Volume 6/1

179 az új tanoknak, azért a reformáczió idejében itt is énekben tükröződött vissza a vallásos nézetek küzdelme. A nagy parasztháború idején a felkelők a Fadinger-dal hangjainál mentek harczba, s nem egy költői fő vállalkozott ama véres népháború iszonyairól költeni. Egy ilyen költő ezt énekli a parasztokról : Schwarze Fahnen thun sie führen, Í Das ist ihre Liberei, Einen Todtenkopf darinnen, Der gibt zu verstehen frei : Sie sind unterworfen (Versben magyarúl : Fekete zászlókat visznek, Örömük ez nékik, Halálfej közepén mindnek, Nyilván azt beszélik: Jót, roszat hoz bár a holnap, Parasztokat csúfoló versek csataképeken maradtak meg; így egy kép alatt, mely a parasztokra nézve szerencsétlen neuhofeni ütközetet ábrázolja, ez van: Mier Pauern glauben ohn allen Zweifel, Ich bleib einmal nit lenger hier ; Der Lebel1 hat lauter lebendige Teufel, Lauf, Jodl, und nimm den Brotsack mit dir. (Mi parasztok szentül azt hiszszük, Lehelnek csupa eleven ördöge van, én ugyan nem maradok itt tovább; fuss, Jodl, s vidd magaddal a kenyeres tarisznyát!) Ha mai napság a régi nép-ének két főképviselőjében, a vallásos dalban és a balladában, már csak alig tengődik : abból épen nem következik, hogy a nép közt az énekben és zenében való gyönyörködés megfogyatkozott volna. Csakhogy ma a zenei szükség részben más módon talál kielégítést. A régi honi nép-éneknek egy faja teljes erőben fenntartotta magát, az úgy nevezett „Schnadahüpfl" (táncznóta). E faj fenntartói, a dalos paraszt- legények, e kisded daloknak fölötte gazdag kincsét birják, melyek ivadékról ivadékra szállnak, s a mi belőlök idő folytán veszendőbe megy, naponként kipótolják, mert minden „Ruda-nak, a hogy a parasztlegények kis társas- köreit nevezik, nemcsak saját repertoire-ja van, hanem költője is, s abban áll a büszkesége, hogy a közönséget minden táncznál egy pár új nótával lepje meg. Megjegyzendő az a körülmény, hogy ezek a naponként sarjadzó dalocskák kivétel nélkül a jelen talajában gyökereznek. 1 Löbl ezredes. 23* Dem Tod, gangs wie es wölL Viel Volk thut ihn zulaufen Aus viel Orten mit Haufen. O lieber Gott, steh bei! A halálnak meghódolnak. A nép, merre útjok megyen, Gyűl hozzájuk seregesen. Segíts, uram Isten!)