Page - 209 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Volume 6/1

209 be lassanként a nőünneplés és a divatos érzelgősség, de egyszersmind a fejlettebb formák is. Szintén ő nála olvassuk a legrégibb német „Hajnali dalu-t (Tagelied), a szerelmesek reggeli elválásának párbeszédes leírását. Külsőleg érvényre jut a nőünneplés, s némely rímbeli szabadosságot leszá- mítva, a szigorúbb forma is Rautei Hartwignál, a nélkül azonban, hogy ez természetének élénkségét vagy épen szenvedélyességét csorbítaná. E szép, üde sarjadzások teljes virágzásra juttatására egyebütt kedvezőb- bek voltak a körülmények ; az ó-német lantos költészet másod virágzásában azonban Felső-Ausztriának is csak volt némi szerény része. Mert úgy látszik, ide való volt úgy a közelebbről meg nem határozható Sachsen- dorfer, kinek alapjában érzéki vidám természete a Minnesang (szerelmi dal) Hasonmás a „monseei kézirat"-ból. hagyományos nyomain jár, mint legalább ideig-óráig a komolyabb Wernher szerzetes, ki, mint gnoma-költő, Walther nyomdokaiba lép. Nem ily kedvezően áll a dolog az eposzra nézve. Pfeiffer F. ugyan azt hitte, hogy a felső-ausztriai legrégibb Minnesängerben a legnagyobb német nemzeti eposz költőjét is ki lehet mutatnia. Ez a föltevés azonban, ámbár hasonlíthatatlant alaposabb, mint bármely előbbiek, melyek a Nibelung- ének számára költőnevet iparkodtak találni, nagyon fogyatékos arra, hogy általános, ellenmondás nélküli elfogadásra találjon. Keletkezése és virágzása korában az udvari eposznak sincs képviselője Felső-Ausztriában. A helyett ide sorolható a kisebb elbeszélések közül az a méltán leghíresebb, mely legjobb értelemben vett realismussal rendkívül élénk felső-ausztriai erkölcsrajzot tár elénk. A kedvező anyagi helyzetben levő bajor és felső-ausztriai parasztnak már Neidhartból ismert azon hajlamát, hogy saját osztályának korlátaiból kitörjön s az úri társasággal versenyezzen, választotta a XIII. század közepe F.-A. 27