Page - 275 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Volume 6/1

275 tengere terűi el tavaszszal a tartomány fölött, őszszel a kecses komló-inda kúszik a sugár-karók tetejébe s a tarka szarvasmarhák apró falkái, sűrű gyapjas nagy birkák nyájai legelésznek a zöld lombsátorból előfehérlő tanyák körűi. Mindenütt minden talpalattnyi föld serény, tehát jövedelmes mívelés alá van fogva. Hogy a tartomány összes területének mindazonáltal több, mint nyolcz százaléka terméketlen, az legnagyobb részében (60.180 hektár) a magas Alpesekben előfordúló sziklás vagy hótól és jégtől borított területeknek tulajdonítható, melyeket maga a természet tett a mívelésre örök időkre alkalmatlanokká. De, ha kiveszszük a helyenkint mutatkozó, bár nem fölötte terjedelmes magassági behatásokat, melyek úgy az Alpesek, mint a hercyni hegység vidékét a gazdálkodásra alkalmatlanná teszik, az éghajlat — a szőlőt és dohányt kivéve — a legtöbb gazdasági növény sikeres termesztésére fölötte kedvező s a gazdálkodásnak lehetőleg szabad működési tért biztosít; a melegség és csapadék szerencsés megoszlása fölötte kedvez a tenyészetnek és termékenységnek úgy, hogy olyan rosz termés, mely általánosnak volna mondható, vagy pedig nagyobb területeket sújtana, a ritkaságok közé tartozik. A földmíves, bizonyosan a tartomány éghajlati sajátságaival számolva, Felső-Ausztriában is, a hol a mezőgazdaságilag használt terület (697.476 hektár) az összes területnek 58 százalékát foglalja el, szívósan és rendíthe- tetlenül ragaszkodik az ő régi, kipróbált három nyomású gazdálkodásához, melynek keretében azonban nem vonakodik a megváltozott körülményekből folyó s a haladó fejlődés által parancsolt legszükségesebb és legfontosabb változtatások alkalmazásától. A termesztett növények sorrendje fölötte válto- zatos s nagy szélsőségek között ingadozik; de mit sem változtat a három nyomású gazdaság alapelvein, s egészen a termő talaj jóságától és fekvésétől, valamint az éghajlat helyi behatásától függ. Nevezetesen ma már elenyészett az a különbség, mely annak előtte az ugar kezelése körűi uralkodott; mert a marhatenyésztés termékeinek emelkedő értékével a szántóföldön a takar- mánytermelés vált fontosabbá s ma már az ugarnak mindenütt felét, sőt kétharmadát vörös lóherével és takarmányúl szolgáló kapás növényekkel, továbbá csalamádéval, lennel, kenderrel, stb. vetik be. Az alpesi viszonyokhoz Weyer, Ischl, Mondsee és Windischgarsten kerü- letében az úgy nevezett ekart-füvelő gazdaság, azaz olyan gabnatermelési mód által igyekeznek alkalmazkodni, melyet két-három évig tartó természetes fűtermelés szakít félbe. Az Inn-negyedbeli Mauerkirchen és Raab járásokban, 35*