Page - 283 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Volume 6/1

283 Mint itt, azonképen van, csakhogy kisebb arányokban, gyűlőhelye a pinzgaui marhának Schörflingben, Schwanenstadtban, Gmundenben, stb.; — a „kampete^-nzk Leonfeldenben és Rohrbachban, a Mühl-negyedben, a mürz- thalinak Wey erben, Grossrammingban, Arzbergben, stb., Welsben ellenben a tartományban található mindenféle kedvelt fajták keverékét találjuk, melyben pinzgaui és welsi tarka van legtöbb. Szórványosan, vagy egészen kis csoportokban juh és kecske is kerül a piaczra. A juhtenyésztésnek azonban, a Weyr és Windischgarsten körüli vidék egy részét kivéve, semmi jelentő- sége nincs, s ép úgy apadóban van, mint a kecsketartás. Nagy mennyiségben tartják és tenyésztik azonban a sertést. Az 1880. év végén történt állatszámlálás 197.414 mag-, növendék- és hízósertést mutat föl. A magyar és lengyel kereskedők által bevitt s e létszámba bele nem foglalt állatok száma, melyek az év kezdetén kerülnek házi fogyasztás czéljából leölésre, szintén 80—82.000 darabra tehető. E sertéseket a vándor kereskedő sovány állapotban állítja a paraszt udvarába oly föltétel mellett, hogy ez az árát később, őszszel adja meg, vagy hogy minden átadott s most már meghízlalt két állat közül egyet fizetés fejében neki hagy. Ennyi háziállat őrzése és gondozása, a mihez még azonkívül többnyire jókora mennyiségű tyúk, kacsa és liba is járul, egészen elfoglalja a házi- asszony idejét, a ki még a tej, baromfi és zöldség jövedelmét is kezeli, míg az állatok bevásárlása és eladása, különösen a marháé és lóé, a gazda hatásköréhez tartozik, a ki jobban is rátermett az ezzel járó hosszadalmas alkudozásokra és nagy számú áldomásozásokra, melyek azoknak szinte elmaradhatatlan járulékai. Az erdészeti részben tárgyalandó vadállományon kivűl van Felső- Ausztriának gazdag halászata is, mely különösen a nemes halak nagy választéka miatt is figyelemre méltó. E halállomány, melyet a kapzsi emberek már nagyon apasztani kezdettek, még mindig számos halásznak biztosít megélhetést és élelmet a lakosságnak. A tavakban és hegyi patakok- ban pompás lazaczok és pisztrángok fordúlnak elő, a Duna és mellékvizei lazaczban, süllőben, márnában, pontyban, csukában, harcsában, spár- vagy durdahalban, ragadozó pontyban, s különösen a nagy mennyiségben tenyésző paduczban és fehérhalban gazdagok. A hal-állomány csökkenésének megakadályozása czéljából a mester- séges haltenyésztés felé fordúlt a figyelem s ily módon kezdték a külön- böző vizeket ismét benépesíteni. Még a paraszt birtokosság is oly élénken 36*