Page - 284 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Volume 6/1

284 érdeklődött e dolog iránt, hogy az utóbbi időkben több, mint 50 ily mesterséges haltenyésztésből évenkint másfél—két millió megtermékenyí- tett petét és eleven halat lehetett a különböző vizekbe kitelepíteni. E hal- tenyésztések között sok az apró, melyek szerény szerkezeteikben csak mintegy 4.000—10.000 petét keltetnek ki. A legrégibb és legnagyobb haltenyésztés, mely nem csupán Felső-Ausztriára, de a többi örökös tartományra is kétségkívül serkentőleg hatott, a Zipf melletti neunkircheni. 1863 óta áll fönn, s nemcsak hogy millió meg millió megtermékenyített petét küldött már szét mindenfelé, hanem vidékének vizeit is benépesíté pisztrángokkal, valódi és korcs-lazaczczal. Jelenleg 500.000—700.000 meg- termékenyített petét helyez el évenként kelesztőiben. A kelesztő-kunyhóval tavak állnak összeköttetésben, melyekben a növendékhal egy részét nevelik s a már eladó nagy halakat tartják. Egy külön e czélra emelt épületben a tavakból fogott domolykót és az itt „Renke"-nek nevezett halat felfüstölik s legújabban bádogszelenczékbe rakva is árúlják. A gmundeni tóban, mely egymaga 300—400 métermázsát szolgáltat évenként a füstölt állapotában annyira kedvelt kereskedelmi czikket képező Reinanke vagy Renke nevű halból, e becses faj szaporítása czéljából az ottani csász. kir. erdőhatóságok 12—14 liter megtermékenyített petét (mintegy 135.000 darabot) helyeznek el a legjobb ívó helyekre. A lazacz szaporítását ellenben a Duna folyamvidékén a Linczben székelő felső-ausztriai halász- egyesület vette a kezébe, 590.000 darab ily fajtájú élő halat eresztvén el a Dunába, Traunba, Ennsbe, Agerbe és Innbe. Hogy a mezőgazdasági tevékenység egész képét kikerekíthessük, hátra van még egy pillantást vetnünk a mezőgazdasági iparágakra, a mennyiben ezek a házi gazdasághoz tartoznak, vagy hulladékaik és mellékterményeik által hatással vannak a gazdaságra. így példáúl a re/>czAő 1, a Welsben található nagyobb gyár kivételével, csak kisebb vállalatok ütnek olajat, s a szeszfőzéssel is majdnem kivétel nélkül csak a parasztok foglalkoznak. A marhatartásra és ökörhizlalásra jelentékenyen emelő hatása van a sok kisebb serfőzéseknek, melyekből minden mezővárosban, különösen az Inn- negyedben van egy-kettő, de ezek készítményeinek fogyasztása csupán a legközelebbi vidékre szorítkozik. A nagy serfőző gyárak többnyire magok hizlalnak bizonyos mennyiségű ökröt, a kisebbek ellenben hulladékaikat a marhahizlalóknak adják el, vagy pedig meghatározott összegért vállalják el hizlalóba az állatokat, a mely eljárás mellett legjobban tudják értékesíteni a