Page - 296 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Volume 6/1

296 Az erdőgazdaság nagyszabású üzemtervek keretében foly. A mész- hegység jelentékeny emelkedése és sajátságos alakúlása, helylyel-közzel a szolgálmányosokra való tekintet, sőt a tájképi szépségeknek számbavétele is az erdőségeknek közel fele részére a szálaló üzemet szabja meg, mint a gondos fenntartásra törekvő erdőgazdaság elengedhetetlen föltételét. A szol- gálmányosok számára járó terhek értéke minden hektárnyi erdőterület után két forintot tesz, a mi olyan teher, hogy annál csak a salzburgi és tiroli államerdőségekben van nagyobb. E körülmények, kapcsolatban a szálalás nagy kiterjedésű alkalmazásával, mely az erdőtenyészet legfelsőbb övében egyértelmű a minden haszonról való lemondással, természetesen nagyban csorbítják a gazdaság jövedelmét. De erdőmívelési tekintetben a Salz- kammergut erdőségei rég idő óta a legjobban kezelt magashegységi erdők hírében állanak Felső-Ausztriában. Az egész felső Traunvidéknek a sótermelés és az erdei ipar adják meg jellegét. A Salzkammergut durva tutajosa, a ki nyugodt tekintettel vezeti át tutaját a Traun esésein, a merész favágó, a ki súlyosan megterhelt kézi szánkójával bátran siklik alá a sima hópályán, a viharbarnított arczú délczeg vadász, a ki a vadorzóval szemben életét koczkáztatja, úgy szintén a hajtó, a ki járhatatlanoknak látszó sziklafalakon kúszik föl a zerge után, ezek mind oly alakok, melyek itt teremnek az „erdőhátiu vidéken, tanúi egy jóra való, eredeti népnek. Az erdő mindenütt rá nyomja a nép életére és szokásaira a maga üde bélyegét. A Steyr völgyebeli szénégető, a mühl- és inn-negyedi szivós erdei paraszt, a cseh határmelléki edzett faúsztató, mint szintén a welsi puszta dúdoló hajcsára, oly jellemzetes típusok, a kikhez hasonlók csak a tenger mellékén teremhetnek. A sóipar és a bányászat. A Salzkammer gut sóbányái. A „Salzkammergut", legszűkebb eredeti területét véve, tulajdonképen csak a Traun folyócskának Stiriából Felső- Ausztriába való belépésétől a Traun- vagy a Gmundeni-tóba való beömléséig terjedő völgyére szorítkozik; tágabb értelemben azonban oda veszik e név alá azt az egész vidéket, melyen sót aknáznak és készítenek, ú. m. Felső- Ausztriában Ischl, Hallstatt és Ebensee, Salzburgban Hallein és Stiriában Aussee sótartalmú hegyeit meg sófőzőit. Ez utóbbi értelemben legyen szabad a földrajzi területhez ragaszkodnunk, midőn az említett vidék egyik