Page - 334 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Volume 6/2

334 magassága, merész alakzata s az év nagyobb részén át tartó hóleple folytán a körszemle legjelentékenyebb s legfeltűnőbb részének tartható. Ebből a hegységből azonban ismét különösen egy hegytömeg válik ki; hosszú, fölfelé magasan erdőborított s azontúl sziklás gerincz ez, melynek keleti végét meredek sziklafalak képezik; hatalmas sötét tömeg, melynek kiváló arányai csak akkor vehetők észre tisztán, ha messzelátónkkal észreveszszük azoknak a havasi kunyhóknak parányiságát, melyek itt-ott a hegy oldalára tapadnak. így tűnik föl előttünk a híres Untersberg (1.975 méter). Erről a hegyről áll első sorban, hogy az Alpesek éjszaki részén sehol sem nyomúl- nak elő oly közvetlenül oly hatalmas és magas hegyek a síksághoz, mint Salzburgnál. Lejtőjének keleti részénél a síkságon egészen a hegy lábáig lehet jutni, mely itt azonnal meredeken a csúcsig fölemelkedik; távolabb kelet felé kis dombhullámzatok találhatók, melyek a hegy jelentékeny magasságával szemben csaknem egészen eltűnnek. Ily módon válik e hatalmas tömeg a legélesebb ellentétévé annak a síkságnak, melyből kimagaslik. Ez volt bizonynyal az első ok arra, hogy a környék lakói épen ezen hegyhez kötötték mondáikat, épen úgy, mint másutt is a mondák azokkal a hegyekkel állanak összeköttetésben, a melyek épen az által tűnnek ki különösen, hogy a síkságból átmenet nélkül emel- kednek ki. Az Untersberg a legbarátságtalanabb hegyek közé tartozik ; alig valamit, vagy épen semmit sem lehet rajta lelni, még alpesi legelőnek is alkalmatlan. A síkságról a hegy háromszögű tömegének csak egy keskeny oldalát látjuk s nem a kiterjedt fennsíkot. Ez a sík azonban csak kemény mészkő-hullámokból áll s maga a kőzet elmállás következtében számtalan szakadékot, tölcsért, árkot és gödröt alkot. A hol csak egy kis alkalmas hely maradt a növényzet számára, SZÍVÓS és keresztül nem hatolható gyalogfenyő vert gyökeret s teljesen hozzáférhetetlen terület lett. Az útas, ki ide fárad — bár elég ritkán is történik ilyesmi — bátran elhiheti, hogy gonosz szellemek dévajkodnak vele, midőn nagy fáradsággal lépésről-lépésre hatolva át a bokrok és zord sziklák között, még mindig ugyanazon sziklatölcsérekben és szakadékokban látja magát megfogva, melyek közül az egyik teljesen egyenlőnek látszik a másikkal. Ehhez járúlnak még a sötét barlangok a hozzá- férhetetlen sziklafalakon, melyekből gőzölgő köd száll föl s melyek körűi a fekete alpesi csókák repdesnek károgva. Ha végre a veszélyes ösvényen sikerűi behatolnia egyik barlangba, teljesen elhiheti, hogy a gonosz szellemek birodalmába jutott. A barlang fenekét sima jégpadló borítja s a sötét zugok-