Page - 342 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Volume 6/2

342 Ankogltól és Hochnarrtól a Grossglocknerig, a Wiesbachhornig és Gross- vcnedigerig. Nagyszerű kép, mely annál hatásosabb, mivel a közbeeső palahegység a messzebb tekintést lehetővé teszi. Epen a Hochkönig meredek déli aljánál van a Mitterbergi rézbánya 1.500 méter magasságban. Régi tárnái igen nevezetes tanúbizonyságai a történeti kort megelőző időben folytatott iparnak, jelenlegi bányaüzeme pedig az egyedüli még virágzó ág a salzburgi bányászat egykor oly tekintélyes fáján. Még kevéssel ezelőtt Mühlbachban Mitterbergen alúl történt meg az itt nyert érezek kohászati földolgozása; legújabban a kohót a Salzach-völgybe tették ki, hogy a vasút- hoz közelebb legyen. Ezzel ismét visszatértünk útunkra. Mert alig néhány kilométernyire Werfen tői léptünk be ismét a fő völgybe. Itt, közel a Mühlbach-völgy végéhez, fekszik éjszaki irányban Bischofshofen, a Pongau legrégibb községe, hol Szent Rupert a VIII. században remetelakot alapított. Ma ez a hely neve- zetessé lett, mint vasúti csomópont, mert innen ágazik el az a vasúti vonal, mely a Fritz-völgyön át az Enns völgyébe s onnan tovább Stiriába vezet. Ott, a hol a Mühlbach-völgy torkollik, szintén igen nevezetes őstörténelmi lelet hely van, a Götschenberg,, melyen körsánezok, kőkorszak i eszközök és bronztárgyak találtattak. Ha a mindenütt jól mívelt völgyfeneken fölfelé megyünk, egy magas völgyterraszról már messziről tekintélyes község látszik elénk kettős tornyú templomával : St.-Johann mezőváros, a Pongau főhelye. Földrajzilag neve- zetes helyen fekszik, ott tudniillik, a hol a Salzach kilenczven kilométernyi hosszú nyugot-keleti irányát hirtelen éjszakivá változtatja, míg egy alacsony vízválasztón túl a völgy eddigi irányát az Enns folytatja tovább. Mivel ezen kivűl e helyen két Tauerni völgy, a Nagy-Ari- és a Kis-Arlvölgy torkollanak nem messze egymástól, már régóta közlekedési góczpont képződött itt. Ujabb időben majdnem elvesztette ezt a szerencséjét, mivel a vasúti elágazást két órányival lejebb Bischofshofenbe helyezték át. De még idejében igen hatásos vonzó tárgya akadt az idegenek ide járására abban a nagyszerű sziklazugban, a hol a Nagy-Arivölgy patakja a völgytoroknál a legutolsó lépcsőt áttöri. Ez a hely, a Liechtenstein-szoros, az Alpeseknek kétségkívül egyik legnagyobb nevezetessége és St.-Johann ezen 1876-ig egészen hozzáférhetetlen és ismeretlen ritkaság megismertetésének évenként több ezer idegen látogatását köszönheti. A szoros legbenső része alig két vagy három méter széles nyílás 50—60 méter magasságban úgy, hogy