Page - 378 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Volume 6/2

378 Időközben a vad mammuthvadászok a mélyebben fekvő vidékeken, sőt egész közép és déli Európában teljesen eltűntek volt s helyökre egy új faj költözött be, mely társas rendben élve biztos magaslatokon, vagy tavakban s mocsarakban czölöpépítményeken létesített magának állandó lakóhelyet. A salzburgi Alpesek aljára is behatolt ez a népség s itt magának, miként a Mond-tóban talált számos és egyéb szórványos lelet is igazolja, otthont alkotott. Művelődési állapotuk ezen műben már beható tárgyalásban részesült ; láthatjuk abból, hogy ők nem pusztán első települői voltak ez alpesi tartománynak, de az emberi megélhetés és állandó fejlődés legfonto- sabb föltételeit is magukkal hozták már. Irántuk való érdeklődésünket pedig különösen felköltheti az a körülmény, hogy náluk már a fémek ismeretének legrégibb nyomait is föltalálhatjuk, a mi igen fontos lépés a műveltség kifejlődése felé, mert hisz csak a fémek adhatták meg az embernek a termé- szeten való teljes uralmat. A tőlük származó maradványokban ugyanis, így névszerint a Mond-tó czölöpépítményeiben, kő- és csonteszközök mellett rézcsákányokat, tőröket, vésőket, horoggamókat és díszítménydarabokat találunk. E tárgyak annál jelentősebbek, mert azok, miként többféle lelt tárgyak, mint olvasztó tégelyek, öntő-kanalak és réz-salakok bizonyítják, helyben készültek, sőt kétségtelen leletek nagy mértékben valószínűvé teszik azt is, hogy a czölöp- építő népségnek az ország hegyesebb vidékein lakozó kortársa a rezet már érczereiben is fölismerte s értett hozzá, hogy azt a hegyekben fölkutassa, napfényre hozza s olvasztás által az érczkőből tiszta fémet nyerjen. Evekkel ezelőtt ugyanis a szerencsés véletlen a Bischofshofen melletti Mitterbergalpen gazdag rézércz-telepre vezetett, melynek vizsgálatakor ősrégi bányamívelés kiterjedt területeire akadtak. A fölszínen kivehető nyomokból kitűnt, hogy itt egykor az érczereket több mint 1.500 méternyire nyomoz- ták és bányászták. Ezenkívül számos kiterjedt tárnára és aknára, továbbá kivájt üregekre akadtak, melyek máig minden beomlástól menten könnyen, fölismerhetővé teszik, hogy emberi kéz által alkotvák. Ezek vízzel levén megtelve, minden bennök visszamaradt tárgyat csodálatos hűséggel fenntar- tottak s így minden emberi hagyományt messze megelőző időből származó kiterjedt és hosszú ideig űzött bányászatnak bizonyságait őrizték meg. Ezen bányákban nemcsak szándékosan letördelt kövekre és érczdara- bokra, hanem ezernyi leégett rőzsefáklyára, faállvány részekre, kőszáli í tokra, teknőkre, motólákra, víz-sajtárok alkotó részeire, végre rézből s ritkább