Page - 390 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Volume 6/2

390 gosan fogadta és megkeresztelkedett. Erre Rupert püspöki széknek alkalmas helyet keresett s a Waller-tónál, Salzburgtól három órányira éjszakra tele- pedett le. Itt nem sokára azt hallotta, hogy nem messzire, a Salzach vizénél egy régi városnak a romjai találtatnak, hatalmas és művészi építmények, melyeket azonban benőtt a fa és bozót. A szent püspök fölkereste ezt a helyet, czéljaira alkalmatosnak találta s megkérte a herczeget, engedje át neki. Ez készségesen beleegyezett s a püspöknek adományozta a régi városi határt egész környékével, három mérföldnyi területtel, valamint a várral együtt, mely a romok fölött levő halmon állott; a püspök rendbe hozta a helyet s benne kolostori épületeket és templomot emelt, melyet Péternek, az apostolok fejedelmének szentelt. Ez Salzburg újjáébredésének története, a mint Szent Rupert ősrégi életirása egyszerűen és szavahihetően elbeszéli. Ez események keletének pontos meghatározása körűi még most is folya- matban van a kétszáz évvel ezelőtt támadt tudományos vita. Az említett életirás ugyanis többféle magyarázatot enged s Szent Rupert megérkeztének ideje a VI. századnak vagy közepére vagy végére tehető, míg egy harmadik vélemény, a melyet mi is követünk, egész a VII. század végére helyezi. Midőn Szent Rupert Bajorországba érkezett, ott a kereszténység már nem volt új dolog. Hitelt érdemlő tudósítások szerint már Theodo előtt voltak a herczegi háznak keresztény tagjai, s hogy Rupert püspöki szék- helyűi nem Bajorország első városát, Regensburgot szemelte ki, mely akkor bizonyára nem romhalmaz, hanem virágzásnak indúló város volt, az azt látszik bizonyítani, hogy tevékenysége inkább oda irányúit, hogy a keresz- tény térítést és egyházi szervezkedést a herczegség félreeső vidékein eszkö- zölje, mint arra, hogy egy teljesen pogány népet és fejedelmet térítsen meg. A Waller-tó mellett való letelepedés is tanúlságosan világítja meg a körül- ményeket. Okiratokból és helynevekből tudjuk, hogy épen e tó környékén még száz évvel később is éltek a régi lakosságnak románúl beszélő marad- ványai s nem kételkedhetünk benne, hogy Szent Rupert szándékosan ütötte föl székhelyét épen azok között, a kik bizonynyal keresztények voltak. Ugyanez áll a Juvavum romjain való megtelepedésről, mert ennek közvetlen szomszédságában is román lakosságot találunk. De az új helynek azon kivűl, hogy folyónál és több természetes forgalmi útvonal találkozó pontjánál feküdt, megvolt az az értékes tulajdonsága is, hogy város színében tűnhetett föl, már pedig az egyház rendeletei szerint püspöki székhelyűi csupán város szolgálhatott. Hogy herczegi várról is szó van, az meg arra vall, hogy