Page - 392 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Volume 6/2

392 voltak-e ebben a döntök, nem tudjuk. De az újjárendezés ezen idejéből származnak legrégibb, teljesen biztos tudósításaink a püspökség alapításáról és első viszontagságairól; ez időből való birtokainak teljes jegyzéke, melyet vizsgálat és jóváhagyás végett a birodalmi kormány elé kellett terjeszteni. Ez utóbbi megtörtént s a főpásztor ugyanekkor kapta meg a bíráskodásnak nagyon értékes jogát az egyházi birtokon lakó személyekre nézve, kiknek száma már sok ezerre ment. Ettől fogva az egyház minden jószágán nem a világi felsőbbség, a gróf, hanem a püspöktől kiküldött biró ült törvényszéket s a királyi kincstár helyett a püspök szedte a bírságpénzeket. Csakhogy ezek az egyházi jószágok épen nem alkottak összefüggő területet, hanem az egy- házmegye határai közt, sőt azokon túl a szomszédos megyékben is szerte szét voltak szórva; a legsűrűbben voltak Bajorországban az Inn mindkét partján Wasserburg és Mühldorf közt s Salzburg felé az Alz és a Salzach mentén. A Karoling-korszak fontossága a Nagy Károlyra vonatkozó azon mondában is visszatükröződik, hogy a császár az Untersbergben aluszsza örök álmát. Az avarok legyőzése s a frank uralomnak a VIII. század utolsó éveiben a mai Magyarország nyugati részeire való kiterjesztése a salzburgi egyház hatáskörét tetemesen kibővítette. Sőt a ránk maradt okiratokból és tudósí- tásokból azt gyaníthatjuk, hogy a karantán és pannóniai ügyek immár hosszú időn át a IX. században épen legfontosabb részét tették a salzburgi főpásztor kötelességeinek és érdekeinek. E korszak érsekei igen gyakran időztek a keleti vidékeken s egész sorát ismerjük a templomoknak, melyeket nyugati Magyarországban, főleg a Balaton körűi ők szenteltek föl. Karinthia- és Stiriának Szent Rupert védelmébe ajánlott számos temploma, és sok hely- ség, melyek ma is e nevet viselik, salzburgi hatásra mutatnak. Minthogy a passzaui püspökök és az aquilejai metropoliták ugyan e vidéken működtek, szükségessé vált a határok szabatos kijelölése s ez meg is történt olyképen, hogy a Drávától délre eső területet az aquilejai, az Alpesektől éjszakra eső vidékeket, vagyis a Duna völgyét a passzaui egyházmegyéhez csatolták ; a mi e kettő közé esik, tehát Karinthia, Stiria és Magyarország a közép Dunáig Salzburgé maradt. A későbbi Karolingok, főleg Német Lajos alatt az érsekség e vidékeken nagyon kiterjedt jószágokat is szerzett, melyek részben a napoleoni átala- kúlásokig kezén maradtak, részben a XVI. században vesztek el. Rövidebb ideig tartottak a későbbi magyar területen Pécs körűi volt szerzemények, mert itt frank-keresztény alapítás egyáltalán nem bírt meggyökerezni.