Page - 402 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Volume 6/2

402 teljes számmal küldötte a király táborába salzburgi lovagjait, hanem épen az előkészületek nehéz napjaiban tette Rudolfnak a legnagyobb szolgálatokat, midőn messzeterjedó hatását, a melylvel mint metropolita és nagy jószágok és területek tulajdonosa Ausztriában és Stiriában birt, teljesen az új király javára értékesítette. Ezzel nagy mértékben magára vonta Ottokár gyűlö- letét s országának és népének sokat kellett szenvednie, míg végre Rudolf győzelmei javulást nem idéztek elő. Ez hálából megerősítette mindazon szerzeményt és területnagyobbítást, melyeket az érsekek az utóbbi harmincz évben tettek. Minthogy az ellen-érsekek hosszas viszályai az érseki hűbéresek fegyelmét és engedelmességét nagyon megrontották, Frigyes többek ellen fegyveresen lépett föl s váraikat elfoglalta. Ezzel tekintélye mint országos uralkodóé is mindenütt helyre állt. Frigyes utóda, Rudolf, nem tartotta fenn a Habsburgokkal való egyet- értést s 1286-tól kezdve tíz évnél tovább harezban állt Albrecht ausztriai herczeggel; a vita tárgya az Enns-völgy néhány várkastélya és a gosaui sóbánya volt. E küzdelmeknek, melyekben főleg Radstatt szerepel, mely 1286-ban város rangot nyert, az 1297. évi szerződés állandóan véget vetett. Azóta a Habsburgokkal való barátság hosszabb időre sohasem zavar- tatott többé komolyan. Bajor Lajos és Szép Frigyes küzdelmeiben III. Frigyes érsek ez utóbbit a legtevékenyebben támogatta. A nagy csata előtt, mely 1322-ben Mühldorfnál salzburgi területen vívatott, az érsek számos salzburgi nemes urat lovaggá ütött, s midőn a döntő csata kedvezőtlenül végződött, a győző fél karja súlyosan nehezedett az érsekségre. A fogságba került hűbéreseket ki kellett váltani, a megszállott területeket tetemes áldozatok árán kellett visszavásárolni. Talán azért, mert az érsekek a Habsburgokkal benső barátságban álltak, rendszerint annál roszabb volt viszonyuk a bajor herczegekhez. Igen ritkán szünetelt a küzdelem és perpatvar egy pár esztendőnél tovább. Lefolyása mindegyiknek ugyanaz volt : néhány hétig vagy hónapig a hatá- ron tombolt a háború, mely pusztításból, néhány vár kirablásából vagy megrohanásából állt, mire fegyverszünetet kötöttek; választott bírák kül- dettek ki, hogy bizonyos helyen és napon Ítéletet mondjanak a számtalan, legtöbbször nagyon aprólékos vitás kérdésről; rendesen alig forgott egyéb szóban, mint valami kétes illetőségi ügy, egy-egy kényelmetlen vámhely, talán egy elpártolt hűbéres, ki a másik félnél keresett menedéket s más efféle. A választott bíróság ritkán hozta meg az igazi megoldást; némely