Page - 418 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Volume 6/2

418 a tanításnak szigorúan katholikus és papi jelleme volt ; csak a XVIII. század második felében léptek föl új irányok. Mikor 1810-ben Salzburg Bajor- országhoz csatoltatott, az egyetemet is megszűntették. A régi papi Salzburg utolsó százötven esztendeje politikai tekintetben csöndes idő volt. Salzburg majdnem mindig Ausztria védelmét kereste s némelyik érsek, így Thun Guidobald gróf Lipót császárnak különös bizal- mát élvezte. Az építési tevékenység a XVIII. század derekáig buzgón folyt, s főleg gróf Kuenburg Miksa Gandolf és gróf Thun János Ernő érsekek idejéből ma is számos díszes épület áll fönn. Csupán egyszer vonta magára Salzburg egész Európa figyelmét, még pedig nem épen dicséretes módon, midőn 1731-ben kiűzte területéről a protestánsokat. A parasztháborúk ideje óta soha sem némúlt el egészen a panasz, hogy a protestántizmus az igazhitúség leple alatt titokban fönnáll. Sok büntetés és apróbb csoportok kiűzése után báró Firmian Lipót Antal, a westphali béke egyik határozatára támaszkodva, meghagyta azon alatt- valóinak, kik nyíltan vallották a protestántizmust, hogy vagy térjenek vissza a katholikus egyházba, vagy vándoroljanak ki. Talán az érseknek is nagy meglepetésére 30.000 embernél többen ez utóbbit választották, s az eset a protestáns országokban a megbotránkozás egész zivatarát keltette föl. Száz évvel előbb ily rendszabályt jogosnak és nem szokatlannak tekinthettek; de azóta a felekezetek közötti türelmesség szelleme olyan haladásokat tett, hogy az érsek eljárása középkori kegyetlenségnek látszott. A kivándorlók nagyobb részt I. Frigyes Vilmos király hívására Kelet-Poroszországba mentek, hol Insterburg és Gumbinnen kerületekben telepedtek meg, s ma is tisztelt és derekas elemét teszik a lakosságnak. A kisebbik rész Éjszak- Amerikába vándorolt s Savannah mellett telepedett le. Ez a gyarmat ma már elvesztette régi nyelvét és nemzetiségét. A szintén kivándorolt berchtes- gadeniak Nürnbergben maradtak. A legtöbb kivándorló a Pongauból került ki ; kevesebben voltak a Pinzgauból és Lungauból. 1782-ben gróf Colloredo Jeromos választatott érsekké; okos és a kormányteendőket buzgón végező férfiú, ki nem igazság nélkül tekinthető József császár méltó kortársának, mert reformokat kezdett az államszolgálat minden ágában, legelői a pénzügyekben. Nagyon figyelemre méltó Jeromos magatartása azon egyházi rendszabályokkal szemben, melyeket József császár a maga osztrák országaiban valósított, a melyek nagy része a salzburgi érseki megyéhez tartozott. A hangos tiltakozás vagy csöndes ellenségeskedés