Page - 434 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Volume 6/2

434 látogatások alkalmakor körtével, almával, a ki néha kereszt gyerekei további sorsában is munkás részt vesz a szülők elhúnyta esetén. Gyakran szinte az illendőség hozza magával, hogy a keresztapa fiának egy-egy ruhadarabot: kabátot, nadrágot csináltasson, például az iskolába járás kezdetén vagy befejeztével. De ez a szokás már-már kimegy a divatból s az ezüst „keresztelési kalán" is mind ritkábbá válik. Vagy egy héttel a születés után a keresztszülők és atyafiak ünneplő öltözetben látogatni mennek a gyerekágyast. Ajándékokat visznek: kalácsot, bort, ezukrot, kávét, tojást, vajat s egyebet. A látogatókat is megvendéglik s e közben nénék és komaasszonyok elmondják tudományukat és tanácsaikat a gyerekápolásra és gyerckágyra nézve. Jóformán általános szabály, hogy a gyerekágyas két hétig ne menjen ki a szobából, a házon kivűl pedig hat hétnél előbb ne mutassa magát. A gyermekek Salzburgban az Untersbcrgből jönnek, parasztasszonyok hozzák a Gaisbcrgról, Hallcinban a szomszédos erdőről (Banholz). Egy új világ- és jövendőbeli városi polgárnak megérkezését még a mi emlékezetünk szerint Hallcinban a városház tornyáról trombiták harsogtatták a négy világtáj felé. Még akkor a „toronyörök" a meste- rükkel, kik templomi zenészek is voltak s kiket másutt városi muzsikusoknak hittak, nagyban szerepeltek. A salzburgi városház tornyán is, hol szintén voltak „Thürmermcister" és „Thürmergcsellcn", a halleinihez hasonlólag köröskörűi tornácz van, hol ünnepies alkalmakkor ezelőtt muzsikálni szoktak. A házasság sokkal kevésbbé szívbeli, mint üzleti ügy, s ezt nem is titkolják, mint a hogy a városban sokszor történik. Hallani bizony ezt a kérdezősködést: két ezer forintra van szükségem, nem tudnál számomra? — melylyel a házasúlandó valakihez fordúl, a ki az efféle dolgokban jártas. Leánynézőbe mennek („auf die B schau"), kipuhatolják a vagyoni helyzetet, s ha a kapott hírek kedvezők, a netán előbb fennállott szerelmi viszonyt szép csendesen fölbontják s megkezdődik a násznagyoknak, azaz a két fél rokonainak alkudozása a pénz dolgában. Az alkudozások nem mindig könnyű menetűek, s ha megszakadnak, az egyik vagy másik részen nem ritkán hosszan tartó harag a következés. Kedvező esetben elmegy a kérő a meny- asszony házába s több pénzdarabbal kedveskedik neki (D'rangeld, Hà), mire aztán mind a ketten egy tálból esznek; — oly szokások, melyek, úgy látszik, ősrégi időkből származnak. E jegypénznek netalán bekövetkező visszaküldése (Arrhà) a legnagyobb gyalázat s mindennek véget vet.