Page - 436 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Volume 6/2

436 szombaton a kétlovas menyasszonyi szekér (Kuehelwagen) a hozománynyal\ melyből a menyasszonyágy mellett a bölcsőnek és rokkának sem szabad hiányoznia, a vőlegény lakóhelyére és házához megy. A vőlegény hozzá- tartozandói segítenek lerakodni, de az ágy szalmazsákját a vőlegény maga emeli be a házba. A menyasszony a jövendőbelijét egy magafonta vászon inggel ajándékozza meg, a háziaknak is kedveskedik egy gyei-mással, mert a mit az ember menyasszonyfővel ajándékoz, az hét tetővel visszatérűl. Ha a vőlegény úgy házasodik be, akkor ő küldi a szekerét a menyasszony házába, vagy maga is vele megy. A lakodalomnapi reggeli után, melyet vagy közösen, vagy a két házban külön költenek el, megindúl a lakodalmas menet gyalog, vagy szekéren, a férfiak a menet élén, vagy leghátúl. A Pongauban és Pinzgauban „elősök" (Spitzreitcr) lovagolnak a menet előtt, kalapjukon hosszú, széles tollú csokrok, oldalukon kard, övükön tömérdek piros bőrczafrang; „csatló- sok" vezetik a lovakat kantárszárnál fogva, hogy azok az örökös lődözés, ostorpattogás, kurjongatás és muzsikaszó miatt a kocsikat vagy szánokat keveredésbe ne hozzák. Templomba menőre a menetet rendszerint egy-egy kifeszített zsinór tartóztatja föl, mely akadálytól csak ajándékkal lehet meg- szabadúlni. Ez az út-elzárás az „elősöknek" alkalmat nyújt, hogy lovagló ügyességüket megmutassák, a lakodalmasoknak pedig kedves mulatság. A menyegzői öltözködés az illető vidék viselete után indúl. De, ámbár különben nem uralkodnak valami szigorú követelmények a nemi társalko- dásra nézve, mégsem volna tanácsos egy nem szűz menyasszonynak rózsa vagy rozmaring koszorút tennie föl, hanem kalappal kell beérnie. Sok helyen az esketés után a „szentelt bor"-t a János-áldás ősi szokása szerint megiszsza az új pár és a hívott vendégek. Kimenőre a kántor valami víg indúlót, vagy valami vidámabb zenedarabot zendít rá. A korcsmárostól a házajtóban fogadva, a vőfélytől s az előtánczosoktól vezetve és kisérve zeneszerszámok víg játéka mellett végre a tánezterembe és a kocsma szobáiba érkezik a menet. Ekkor a menyasszonyhoz közeledik a szakácsné avval a kéréssel, hogy „a káposztát vagy levest sózza meg", mely megtisztelő fölszólításnak az új gazdasszony úgy, a hogy, eleget tesz s a szakácsné számára borravalót vet a sótartóba. Ettől fogva az asztalnál és a tánezban különbözők a szokások és mondókák. Majd előbb van a „koszorútáncz", majd később, majd a menyasszony és vőlegény járják, s karéjt képeznek körülöttük a többi legények, mint St.-Johann vidékén,