Page - 445 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Volume 6/2

445 Altach-hal köti össze. Egyidejűleg a Laufen fölötti gyülőhely felől jó sok lélekvesztő evez lefelé a Salzachon s a híd alatt el. Közeledtük pillanatában a hídról „mennyei kenyér" leveleit, mintegy hét hüvelyk átmérőjű szente- letlen ostyákat, dobálnak le. Már most abban áll a csónakosok ügyessége, hogy ezeket a röpködő ostyákat a hajó haladtában elkapják a levegőben. Minthogy egy-egy csónakban két-két ember ül, s a hídlábakra is különösen vigyázni kell, a föladat nem könnyű. Mennél több mennyei kenyeret kapnak Napfordulói tűz. el, annál nagyobb böcsületet szerez a legénység. Ennek a szokásnak, mely a mind jobban hanyatló Salzach-hajózással véget ér, „Himmelbrodschutzen" a neve. A síkföldön vagy Salzburggauban igen el van terjedve a „napfordulói tüzek" szokása. Keresztelő-Szent-János előestéjén láthat az ember valami magas pontról nem ritkán harmincz vagy több tüzet is lobogni a lapályos völgységben, ormokon és bérczeken. A XVI. században a napfordulói tüzet még Salzburg városának főterén gyújtották meg. Át is ugrálják még egyen- ként, vagy párosan, de annak titkos erejéről már nem tudnak semmit. Mióta