Page - 458 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Volume 6/2

458 elárulják képzelt eredetöket; a pinzgaui Rosenthalban levő ördögkövet a gonosz ellenség az Achén túlról egy magaslatról dobta ide. A scheffaui templomban a kövezet alatt egy asszonynak, kinek nevét elfeledték, van elásva a kőkoporsója. A mily mértékben meglakol bűneiért, tovább-tovább mozdul a koporsó a főoltár felé. Már a felénél előbbre van. Ha a főoltár alá ér, fölszabadul. Valamint Károly császár az Untersbergben a világtól elvonult néphős, minőket a régi kor sokakat ismert, kik „a hegybe vették magukat", azaz ott aluszszák halotti álmukat : úgy Vögerl gazdag paraszt is a Wiesbach- hornba van bűvölve. Mikor a nap hevének hatása alatt a gletscheren ropogva rianások és repedések támadnak, akkor Vögerl akarja az őt környező jégpánczélt szétrobbantani, s a pásztorok azt súgják egymásnak : ma Vögerl megint jeget hasogat. Evvel rokonságban van a sok megkövűlés, melyeket valamennyit, mint a görög mondában, büntetésnek tartanak. Legelői áll a kemény szívű „Wazmann király", ki feleségével s gyermekeivel Berchtesgadenben trónol. Rauris és Gastein völgyei közt emelkedik a monda övezte „Ernő herczeg", ki a császártól számkivetve „nyomorúságba ment", azaz messze földekre bujdosott és sok kalandban volt része. Gastein és Grossarl között fekszik a kis és nagy „Elendscharte" Karintia és kelet felé. A könnyelmű „csiszlik" („Schuhflicker") mutatja a Gastein és Grossarl közti ormokon át menő útat. A ledér pinzgaui „muzsikus" a hegymászók előtt nagyon ismeretes Pfandlscharte oldalán kővé válva áll hó és jég alatt a Tauernen. Miért hegedűlt oly csábítóan! Ha a szél végig fú a hegyeken, még el-eljátszsza régi tánczdarabjait s fülelnek az alpesi lakosok. A két „kővadász" a Staufenen vasárnap délelőtti vadászatáért bűnhődik ; a Lattenbergen a kővé vált Ágnes vagy „az elátkozott pásztorleány" elrettentő példája a köny- nyelmű szerelemnek és gyermekgyilkosságnak, míg ellenben a Hirschbühel melletti „három kő test vér "-ről való monda immár kiveszett. Nemzetségi mondákban sincs hiány. Diet bajor herczeg Lungauban a véres és a Rosanin-alpesen a betört vendek ellenében véres csatát vesztett és nejével, Glaistradával, St.-Michaelben fekszik eltemetve. A Welf-monda, mely olyan ősi, mint az Ernő herczegről szóló, egyik ágával a dorfheimi Hundok nemzetségével érintkezik. A lovagnő, mint Irmentraut grófné is, egyszerre tizenkét fiút szült. Mindketten, félvén urok zordon szigorától, a kik ezt a dolgot természetlennek fognák találni, azt parancsolták, hogy