Page - 480 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Volume 6/2

480 „A ki Koch Ferencz porosz gránátossal találkozik, ne mulaszsza el meghallgatni a dorombját", irja Jean Paul a Hesperusban, s Naumann János Gottlob, a drezdai öreg főkarmester, midőn Kochot meghallotta, állítólag így kiáltott föl: „Ha én ezt tudnám, mindjárt megégetném minden szerze- ményemet". Ily bírálatok hallatára Koch Ferencz mittersilli könyvkötő, a kit mint vándorlegényt a porosz gránátosok közé soroztak s a ki aztán e minőségében valamennyi német udvarnál bemutatta dorombozó művé- szetét, szintén megérdemli, hogy neve Salzburg zenetörténetében a külön- legességek között fölemlíttessék. A salzburgi souverain érsekség két utolsó érsekének uralkodása alatt élt és működött Salzburg két legnagyobb zeneművésze : Haydn Mihály és Mozart Farkas Amadé. Haydn Mihály csendes művészkedése egész teljessé- gében Salzburgra esik. Alsó-Ausztriában Rohrauban 1737 szeptember 14-én született, huszonöt éves korában került Salzburgba, s ott maradt mint érsek-fejedelmi hangverseny-mester és székesegyházi orgonista 600 forint évi fizetéssel egész élete fogytáig, 1806 augusztus 10-éig. Szolgálati köte- lesség és vallásos hajlam az egyházi zene mezejére terelték s így Haydn alig is érezte szerény állása nyűgeit s az ő művészi jelentőségével egyátalán össze nem illő salzburgi állapotok nyomását. A mit Haydn az egyház számára alkotott, az ma is elevenen él; világi tartalmú alkotásai azonban a mi Ízlé- sünknek már idegenek. De a maga korában „Zairé"-hez írt fölvonásközi zenéje általános csodálat tárgya volt s megszerzé még Mozart Lipótnak meleg s könnyelműen soha nem osztogatott dicséretét is. Haydnnek négy hangra szerzett dalai, melyek barátaival fönntartott bensőleg hű viszonyából fakadtak, Salzburgban a férfikari ének művelésére nézve fölötte jelentékeny népszerűségre tettek szert. Mint zeneszerző és csodált orgonajátékos, ép oly termékeny hatású vaia Haydn, mint tanító. Az ő iskolájából került ki Salzburgnak csaknem valamennyi jelentékeny zenésze s az öreg mester nagy számú külföldi tanítványai közül ragyog ki Weber Károly Mária neve is. Haydn élete pályája kevés figyelemre méltó mozzanatot mutat föl. Rémülettel töltötte el 1801 deczember havában a francziáknak Salzburgba vonúlása, mely alkalommal két harácsoló katona az agg művészt minden vagyonától megfosztá. Bécsben való tartózkodása 1801-ben, Mária Terézia császárnő számára szerzett két miséjének előadása, a nagy fejedelemnő elismerése, ki maga is együtt énekelt a próbán a többivel s a mindenfelől ünnepelt boldog aggastyánnak oda kiáltá: „Bravó, Haydn, bravissimo!" —