Page - 490 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Volume 6/2

490 s általános hiedelem szerint salzburgi, még pedig a Lungauból való volt, hol a Tannhäuserek a legrégibb idő óta lakoztak. E „Tanhuseru-eknek a czímere : fekete paizson koronás sisak fölött arany griff karom. Összevág e czímernek fekete és arany színezése a Manesse-féle kéziratban levő Minne- énekes (Minnesänger) képével. Valamint Neidhart, Tannhäuser is Bécsben lakik egy darabig a „gyönyörűséges udvarban" (an dem „wonniglichen Hofett), Frigyes herczegnél, kit pompás dalokban meg is énekel. Vándor énekesként él, könnyűvérű és egy helyben maradhatatlan. Ma büszke paripán lovagol, holnap meg sanyarogva gyalogol. Bejárt heted-hét országot; a „kegyes44 fejedelmeket hűségesen fölsorolja. Sőt egy keresztes hadjáratban a távol kelettel is megismerkedik. Bor, nő és dal teszik élete világát. A sze- relmi dal (Minnesang) nemesebb hangját csak azért pendíti meg, hogy gúnyolódjék rajta. A későbbi minnesängerek utánozzák, a mester-dalosoknak ő a választott kedveltjök, ő benne látják saját örömhajhászó, nyugtalan és meghasonlott koruk képmását. Innen lett, hogy régi és új vonásokkal is gyarapúlt alakja a nép mondakincsébe is fölvétetett, és hogy neve magasabb jelképes jelentésben most is él egy Faust és Don Juan neve mellett. Mennyire más jámbor alak az az énekes, a ki most lép elénk: — a salzburgi barát! Ezt dalainak legrégibb (tegernseei) kézirata Hermannak nevezi. Durva korban élt ez a XIV. és XV. század fordúlatán. Azonban nem a lármás világ az ő otthona, hanem a csöndes kolostor, és Mária, az édes Istenanya, az ő királynéja. Latin egyházi himnuszokat fordítgatott anyanyelvére, de maga is sok éneket költött, melyekre dallamokat is csinált. Különösen szépek Máriát dicsőítő énekei, mint „A barát Ave Mariatt-ja („das Ave Maria des Münichs44), „A barát arany újjacskája44 („das guidein Fingerlein des Münichs44), és egyebek, melyekben világi és egyházi hangokat a legbensőbben fűz egybe egymással. A valamivel későbbkorú strassburgi pappal, Laufenbergi Henrikkel együtt, Luthert jóval megelőzőleg, ő a német egyházi ének megalapítója. Salzburg már korán otthona volt az egyházi német éneknek; a nép is énekelt ilyen énekeket. Ebből a forrásból merítették a salzburgi protestánsok vallásos lelkesedésöket, ebből fakadnak ama nagy számú, gyakran megkapó- lag szép bujdosó-énekek (Exulanten-Lieder). „A salzburgi barát versalakja44 kedvelt formájok a mester-énekeseknek. Még a XV. és XVI. század meg- változott ideiben is messze földön ismert állást foglal el Salzburg. Maga Hans Sachs is ellátogatott ide s magasztaló versben énekelte meg a várost.