Page - 494 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Volume 6/2

494 Felbigerben talált: Vierthaler Ferencz Mihályra, ki az Inn-negyedbcn Mauerkirchenben 1758-ban született s 1827-ben mint a bécsi árvaház igazgatója halt meg, ki mint tanító, tudós és jó izlésű író egyiránt ritka ember volt. Hogy akkor a színház mennyire vonzotta az ifjú tehetségeket, mutatja az, hogy a komoly Vierthaler is egy drámával („A titkos kém44 [Der geheime Spion]) kezdte meg pályafutását. Főműve a „Philosophische Geschichte der Menschen und Völker44 (Az ember és a népek bölcseleti történelme) hét kötetben. Számos neveléstani dolgozatai közül a „Geist der Sokratik44 (A szokratika szelleme), valamint a — fájdalom — bevégzetlenűl maradt „Geschichte des Schulwesens und der Cultur44 (A salzburgi iskola- ügy és művelődés története) emelendő ki. Más nemű szellem a Donauwörthből való Hübner Lőrincz, 1783-tól 1799-ig világi pap Salzburgban s a felső-németországi irodalmi lapok (Literaturzeitung) kiadója. Hübner volt a Jeromos korának újságírója. A klasszikus Jénával egy „Múzsák almanakjáu-ban is versenyre kelt, mely- ben ő maga költeményekkel vett részt. Itt, valamint egyéb irataiban is, oktató irányt követett : a franczia -fölvilágosodás alapelveit kivánta a néppel megkedveltetni. E fölvilágosodási korszakban élt salzburgi költők általában inkább Gottscheddel és Nicolaival egyeztek, mint Schillerrel és Goethével. Salzburgnak nagyszerű bérezés környéke mindúntalan verselő leirogatásokra csalogatta a tudós urakat, kik azonban a puszta festőiségnél, külsőségnél nem tudtak tovább jutni. Természetleirásaik egész kötetekre mennek. „Abschiede vom Mönchsberg44 (Búcsúzások a Mönchsbergtől) czímű mun- kájában maga Hübner jár elől példával. Brandstätter H. K. és a különben jeles Weissenbach Alajos követik e példát, még pedig ez utóbbi az aigeni parknak két kötetes költöi leírásával. Weissenbach (született Telfsben, Tirol- ban 1766, meghalt Salzburgban 1821-ben) orvos és az orvosi kar dékánja Salzburgban a választófejedelmi uralkodás idején, rendkívül termékeny író volt. Költeményei, kiváltképen hazafias, úgy német, valamint bajor és osztrák hazafias költeményei gyakran nemes lendülettel és szép gondola- tokkal gyönyörködtetnek. „Der Brautkranz44 („Az arakoszorú44) czímű versben írt (1810) szomorújátékát megküldte Goethének, ki azt levélben, de kissé hidegen köszönte meg. Ezt a szomorújátékot több ízben előadták Bécsben a Burg-színházban. Beethovennel, ki egy cantatéjához zenét írt, személyes barátságban volt. Jeles prózairókúl említendők még Vierthaler és Hübner mellett Koch-Sternfeldi János Ernő lovag és Spaur Frigyes gróf