Page - 497 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Volume 6/2

497 A jelen század elsőbb évtizedeiből való költők közül kettőt emelünk ki : Pfest Lipót László lantosköltőt és Sedelmaier Mária Johannát, a „salzburgi Sappho"-t. Mindkettő klasszikus irányban halad. Amannak több kötetre menő költeményei egytől egyig nemes alakkal jeleskednek. Pfest mint bajor királyi tartományi bíró halt meg Salzburgban 1816-ban. Sedelmaier Mária Johanna 181 l-ben született Salzburgban. Már hat éves korában olvasgatta Pestalozzi „Lienhart und Gertrud"-ját. Testvérbátyjával együtt tanulta a latin és görög nyelvet. Épen úgy ismerte Horatiust és Virgiliust, mint Klopstockot és Schillert. Anyja halála után annak dohányárúló boltját vette át s a mellett tanítással is foglalkozott. Boltjában nevezetes emberek fordúltak meg. Lajos bajor király mindig meglátogatta a költőnőt, valahányszor Salzburgba ment ; Pyrker László évenként Gasteinba való átútaztakor, Lenau és Feuchtersieben szintén be-beszóltak hozzá, sót a komoly Grillparzer is elismeréssel adózott e nő törekvésének, kinek élete különben derűden és örömtelen volt. Szíve egész szerelmét hazájára, kedves Salzburgjára árasztotta, melynek természeti szépségeit és történelmét schilleri fenkölt hévvel énekelte meg. A hajdan- korba, a rómaiak idejebeli Salzburgba egészen beleélte magát; a bürglsteini római leletek elvesztése igazi fájdalommal töltötte el. Versei, különösen elbeszélő költeményei : Szent Maximus és Rupertus, a Lambachról való monda, Speckbacher fózsef, érdemesek, hogy szülőföldjén felejthetetlenek legyenek. 1853-ban halt meg. Hagyatékában egy „Romulus és Remus" czímű befejezett, szabályszerűen kidolgozott drámát találtak. Salzburg, mint osztrák hcrczegség, a fejlődésnek új korszakába lépett. A fokozódott közlekedés szellemi gyarapodás okozója lett. Hazai és idegen elemek új életformákká egyesültek. Mielichhofer Lajos, kinek emlékezései Bécsnek a húszas és harminczas évekbeli klasszikus korára nyúlnak vissza, mint a „Salzburger Zeitung" szerkesztője sok éven át középpontja volt a Salzburgban nyaraló írók társas életének, fulius von der Traun (Schindler Sándor) salzburgi Tusculumában találta meg a kellő nyugalmat és hangúlatot legtökéletesebb költői művei megalkotásához. Zieglcr Károly (Carlopago) itt írta szép alakú verseit („A lira cothurnusáról") és „ódáit". Dr. Märzroth az alpesi természet csöndjébe menekült ó-bécsi visszaemlékezéseivel. Mertens Lajos, Bécs ostromának és a kahlenbergi idillnek a megéneklójc, Ausztria kevés epikai költőinek egyike, úgy szintén Bekk Adolf, e nem ismeretlen lantos költő, második hazájuknak nevezik Salzburgot. Wurzbach Constant, a „Schillerbuch" szerzője, hasonlóképen ez alpesi város környékén tölti F. A. 63