Page - 509 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Volume 6/2

öuy egy-egy a világtól elfeledett, a művészictlenségig egyszerű, dísz nélküli templomocska, de mégis fölismerhető rajta a román kor jellege, melyet szegénysége és elhagyatottsága következtében sikerült megőriznie. Szembe- szökő ellentétet képeznek ezzel a bajor, egykor salzburgi szomszédos vidé- kek, névszerint Reichenhall, Laufen és Berchtesgaden számos és jelentékeny román művészetű építményei. Nem szenved kétséget, hogy ezek Salzburg egyenes hatása alatt keletkeztek és szigorúan véve a salzburgi művészet történetének keretébe tartoznak. Az átmeneti korban, a XIII. század végétől a XIV. század közepéig Salzburg tartományban számos szép torony épült ; egy részök koczka- kóből és csekély változtatáson átesve ma is fönnáll. Fölemlítjük, mint legtekintélyesebbeket, a halleini, a radstatti, a hofgasteini, a taxenbachi és saalfeldeni tornyokat. Valamennyit az átmeneti építés sajátságai jellemzik: szilárd, rendszerint már csúcsíves boltozatű alsó építményen emelkedik a torony, mely négyszögletes, fölfelé nem válik karcsúbbá, emeletekre van osztva és román lizenák (ereszték-kötések), félköríves övek és páros ablakok díszítik. E szép tagozású román ablak a tartományban a csúcsíves építés egész ideje alatt is dívott. Kevés mondani való van a román kori szobrászatról és festészetről, e test vérművészetekről, melyek az építéssel karöltve szoktak járni. Abból a tényből, hogy a középkor elején Salzburgban igen élénk volt az építési tevékenység, biztosan következtethetjük, hogy a művészet rokon ágai sem hevertek parlagon annál kevésbbé, minthogy a művészeteket akkoriban egyháziak gyakorolták; de műveik az idő viszontagságainak kevésbbé birtak ellenállani, azért alig maradt fönn belőlük valami, s ez nem elég arra, hogy az egészről képet alkothassunk, kivált mivel nem ismerjük a meglevőnek sem keletkezési helyét, sem mesterét. Itt különösen érezzük a régi székes- egyház lerombolása által okozott hézagot. A román díszítő faragvány okról, az oszlopfőkről, az övekről és egye- bekről röviden már szólottunk az illető épületek ismertetése alkalmával. A szoboralakok között legérdekesebbek a Madonna-szobrok, melyek a hagyomány és a nép hite szerint a művészetekben járatos Thiemo salzburgi érseknek (1090—1101) czementből öntött művei. A legszebb és legnagyobb e fajta szobor aranyba foglalva a Szent-Péter zárdatemplom egyik mellék- oltárán díszlik; egy másik, mely jóval kisebb, de nem kevésbbé szép, a Pongauban az altenmarkti plébánia-templomban van s mint csodatevő