Page - 522 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Volume 6/2

522 pedig egy berakott mívű csúcsíves gyóntató szék kelti bámulatra azokat, kik a művészethez értenek. A Lénárd-templomot 1421-ben kezdették építeni és 1433-ban szen- telték föl. Szent-Lénárd egy kis faragott képének a tiszteletére építették a templomot, s a tisztelet, melyet különféle csudás történetek még fokoztak, elóteremté a hozzá való költségeket. A szentély falában olvasható fölirat szerint a templom építőmestere a salzburgi születésű Harperger Péter, kinek neve egyébként egészen ismeretlen. Nincs teplom sem a fővárosban, sem egyebütt a tartományban, melyről akár okiratok alapján, akár a formák hasonlóságára támaszkodva be lehetne bizonyítani, hogy e mester építette. Csakis a szomszédos stájerországi Murauban levő Lénárd-templomot tulaj- donítják neki, de hogy mily alapon, azt nem tudjuk. Ámbár ez is kiváló építmény, de sokkal kevésbbé hasonlít a szóban levő templomhoz, semhogy a kettőt ugyanegy mester művének lehetne tartani. De ezen kivűl is a középkori építésnek nem egy figyelemre méltó emlékét találjuk a Lungauban. Legjelentékenyebb a Mariapfarr nevű csúcs- íves templom ; nagy épület ; erős formái a csúcsíves építés jobb idejéből valók; a három hosszú hajó 1445 körűi, a szentély és a rajta emelkedő magas torony pedig még valamivel korábban, valószínűleg a XV. század elején épült. Egyébként okiratok bizonyítják, hogy e tisztes szentegyház a X. századtól fogva áll ; régiségének tanúja az a sírbolt is, mely a szentély alatt van és azzal egyenlő kiterjedésű. A csúcsíves építésnek még egy, bár majdnem egészen ismeretlen és külsőre nézve nem mutatós, de igen becses emléke van a Lungauban. Ez a mauterndorfi várkápolna. A kastély épületeinek tömegéből csak apsisa látható és belül is nagyon egyszerű ; ablakai keskenyek ; boltozat helyett barnás fekete fa mennyezet födi, hátsó részét épen ilyen fából készült, szintén nyers formájú oratorium foglalja el; keleti homlokzatán öt oldalú apsis van. Az apsisnak és a keleti homlokzatnak belső falát a XIV., vagy legkésőbb a XV. század elejéről való és egészen ép freskoképek díszítik és nagy művészi becset kölcsönöznek a kápolnának. Különösen felköltik érdeklődésünket a keleti falon levő ünnepélyes és lélekemelő ábrázolások. Ezek zárt sorozatot képeznek; elrendezésük a szentélybe vezető boltíves nyílás vonalaihoz alkalmazkodik, s azt mintegy keretbe foglalja. Alúl jobbra, balra egy-egy koronás nagyobb alakot látunk : az egyik valószínűleg Henrik császár, a másik Kunigunda; a boltív csúcsa fölötti kép Mária koronáz-