Page - 526 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Volume 6/2

526 tartomány hadászati védelmének főhelyéül építették, azért állandóan gon- dozták és őrködtek fölötte, s iparkodtak azt nagyobbítani, erősíteni és szépíteni. Nem volt század, mely a régihez nem csatolt volna valami újat és lassankint így jött létre az épületek ama tömege, mely itt a látogatót meglepi. Az erőd, mint a tartomány fő vára, annak történetében is kiváló szerepet játszik, sőt mai napig is várnak tekintik, a nép annak is nevezi, noha e föladatának már régen nem felel meg. Az épületek tömegében világosan fölismerhető az egésznek magva, a tulajdonképeni kastély, mely határozottan középkori jellegű ; nagyobb részben a harminczéves háború idejéből való épületek és bástyák környezik. A legrégibb, névszerint a román kori építmények eltűntek. A kastélynak, mely egykor székhelyűi is szolgált, mostani alakját kivált a tevékeny Keutschach Lénárd érsek (1495—1519) adta meg. Minden részét a XV. század végén s a XVI. elején dívott és védelemre számított késő csúcsíves építés nyersesége jellemzi, de e mellett a művészi dísz sem hiányzott róla. A már előbb ismertetett vártemplomon kivűl, mely az előudvarban áll, a főkapun a belső udvarba lépve figyelmünket azonnal magára vonja egy kisebb csúcsíves templom szép szentélye, mely — sajnos — egykori szárnyas oltárától és egyéb berendezésétől meg van fosztva. A tágas lépcsőcsarnokokat és folyosókat részben hatalmas keresztboltozatú, részben lapos mennyezet födi ; látunk itt azonkívül számos csavart oszlopot, erős tagozású ajtókeretet, díszes gyám- és vállköveket; valamennyi márványból van faragva és késő csúcsíves jellegű. De az egésznek koronáját az úgy nevezett fejedelmi szobák teszik. Pompás faragású díszítményes berendezésük egészen jó karban van és érdekes képét nyújtja az akkori fejedelmi termeknek és lakó szobáknak. A híres nagy kályhának, mint a csúcsíves korbeli agyagipar mesteri alkotá- sának, alig akad párja német földön. E kályhának gipszből készült eredeti nagyságú és hű utánzata megvan a salzburgi városi múzeumban. A középkori erődítményeknek, melyek a természetes védelmi eszkö- zökkel kapcsolatban a várost körűivették, ma csak egyes maradványai állanak, s egyedüli föladatuk, hogy Salzburg tájékának regényességét emeljék. Nagyobb részük a harminczéves háború viszontagságai alatt rom- boltatott le, mikor a nagy érsek, Lodron Páris (1619—1653), a várost, a kastélyt és a környező magaslatokat, az akkori erődítési művészet minden eszközét fölhasználva, védelmi állapotba helyezte és elsőrendű várrá alakította, mely az ismételten fenyegető ellenség elől fél Bajorországnak menedékhelyűi