Page - 534 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Volume 6/2

534 a házak tömegéből mintegy kimetszették. Egyidejűleg mindenfelé megkez- dődött az építkezés. Kár azonban, hogy nem volt előre megállapított terv, meg hogy a kellő megfontolás és kitartás is hiányzott. A büszke fejedelem, úgy szólván, csakis világi épületekkel akarta díszíteni fővárosát; egy roppant udvari istálló, egy pompás nyári kastély, egy nagy káptalanház és rokonai számára több palota építéséhez fogott; a régi püspöki vár nagy részét palota- szerűen újjá építé, avval szemközt pedig egy második palotát, a mostani kormányépületet emelteté. Önként érthető, hogy mindezt renaissance ízlés- ben és nagyszerűen, ámbár néha több fénynyel, mint igazi művészettel. A megkezdett épületek közül több befejezetlen maradt, vagy alig elkészül- vén, az elhamarkodás vagy a változó szeszély áldozatává lett. A székesegyház környékét is különféle módon szabaddá tette és átala- kította, de magához a régi tisztes székesegyházhoz, noha ízlésével nem egyezett, sokáig nem mert hozzá nyúlni. Hanem közbe jött az 1598-iki, már említett tűzvész. Már ecseteltük, hogy c hatalmas épület összes mellék- épületeivel együtt hét évig tartó munkával miként pusztúlt el. A nagyra- vágyó érsek új székesegyházat tervezett, olyant, mely többi építkezésének koronája és az Alpeseken innen páratlan legyen. E czélja nem valósúlt meg. Új alkotásaiért az utókor hálával tartozik neki; de azok közepett a város szívében szomorú üresség jelöli a helyet, hol annak a székesegyháznak kellett volna állani, melyről álmodozott. A székesegyház körűi elterült temetőt (ma Residenzplatz) ismételten átalakította és jelentékenyen összébb szorította; mikor pedig a székesegyház leégett, azonnal végleg eltávolította. E helyett a város végén a Szent-Sebestyén templom mellett a most is meglevő szép temetőt, annak közepén pedig saját temetkezési helyéül a Szent-Gábor kápolnát építteté. A fejedelem példája nagy hatással volt alatt- valóinak építkezésére is. A régi épületeket lerombolták, újakat építettek, vagy legalább újjá alakították és szépítették. A mire terveinek kivitelénél szükség volt, annak meg kellett történni, akár akarták, akár nem. Azok iránt, kik szívesen engedelmeskedtek, határtalanúl nagylelkű volt. A krónikaíró szerint a város fele rövid idő alatt egészen más alakot öltött, de egyszersmind jelentékenyen nagyobbodnia is kellett, mert azok, kik a rombolás követ- keztében a város belsejéből kiszorúltak, annak szélén telepedtek le ismét. S itt kínálkozik a legjobb alkalom, hogy egy pillantást vessünk a salzburgi polgári házra, melynek számos példányát találjuk ma is a város régi részeiben. Tudva levő, hogy e házaknak olyan alakjuk van, mely német