Page - 542 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Volume 6/2

542 a nyugati homlokzat és a tornyok fehér márvány burkolatúak. Hoszsza 99 méter, a kereszthajó szélessége 68, a középhajóé 45, ezeknek magassága 31, a kupola magassága 65, a tornyoké 79 méter, az egésznek kiterjedése 4.500 méter. E szerint méretei igen tekintélyesek úgy, hogy Ausztria és Németország legnagyobb székesegyházai sorában körülbelül a középső helyet foglalja el. Mint az egyházi renaissance művészet emléke a német földön páratlan. A Péter-templom mintája szerint a szentélyt és a kereszthajót nagyon kihajló félkör zárja, az oldalhajók négy-négy egymásba nyíló kápol- nából állanak, ezek fölött tágas oratoriumok vannak, melyeknek márvány erkélyei kettős nyílással a középhajóra szolgálnak. Kivűl a homlokzat és a két torony, meg az épület többi része közti ellentét zavarólag hat. Az előbbi élénk tagozású, egymás fölött három sor pillér és azonkívül szobrok és díszítményes faragványok emelik pompáját; a többi oldalakon és a kupolán is a szinte daczosan emelkedő falak egészen csupaszok és az ablakokon kivűl alig néhány vonal élénkíti. Ezt látva önkénytelenül is ama várakra és erődítményekre gondolunk, melyeket Solari e templommal egyidejűleg épített, s melyek a jó mesternek épen annyi tenni valót adtak, mint a templom. Mindazáltal az oldalakon a rendkivűl tisztán kiemelt tömegek majdnem oly hatalmas hatást tesznek a nézőre, mint a díszszel megrakott homlokzat, a mit nagyban elősegít az is, hogy az épületnek három nagy tér közepén oly pompás helyzete van, a milyennel a régi székesegyházak csak ritkán dicsekedhetnek. Magas, boltozatos és egyszerű előcsarnokából három márvány kapu nyílik a templomba, melynek tágas belseje, s ennek helyes arányai, továbbá a részletek tökéletes összhangzatossága hatalmas hatást tesz a belépőre. Mindent, a mit látunk, derűit, bár kissé rideg, kimért és némileg világias előkelőség jellemez. Különösen érezhető most a meleg színek hiánya, s meglehet, hogy ez eredetileg nem így volt. Ellenben igazán művészi és pompás a falak és a boltozatok domború díszítménye, melynek gazdagsága, helyes alkalmazkodása az építészethez, s végűi egyes formáinak kecses finomsága és előkelősége egyenlően bámúlatra ragad. A berendezés szobrá- szati és festészeti része jól össze van egyeztetve az épülettel, ámbár nem mindig éri utói annak nagyszerűségét és szépségét. A tizenegy márvány oltár még nemesebb, a késő renaissance művészettel egyező és a barokk részletektől ment alakítású; a főoltár és a kereszthajó két nagy oltára remekművek a maguk nemében. Ezeken a szobrok, mint a díszítményes