Page - 581 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Volume 6/2

581 Pedig épen a marhatenyésztés az, a mitől Salzburg köznépének gazda- sági létele és boldogúlása leginkább függ, mint oly termelési ágtól, melynél nagy mértékben megvannak itt a siker föltételei. Az állatállomány kerek- számban 11.000 lovat, 150.000 szarvasmarhát, közel 60.000 birkát, 20.000 kecskét és 11.000 sertést számlál s ezek között a nép jóllétére különösen nagy fontosságú az itt honos ló- és marha-fajták tenyésztése. A tiszta, keveretlen nori fajú salzburgi ló kitűnő nehéz igás lónak van elismerve. 16—17 markos (168—179 centiméter) magasságú, erős csontú, mérsékelten nehéz fejű, széles gömbölyű tarkójú, erős nyakú, hatalmas szügyű, kissé hajlott hátú s izmos, többnyire hasított farú állat. Homlokán az üstök, tarkóján a sörény, úgy szintén farkán és bokáin a szőr erős növésű; csülke kurta, s patája nagy, de kár, hogy többnyire lapos és törékeny. Az állam néhány év óta fedezés czéljából csak tiszta pinzgaui csődöröket ad ki a stadli méntelepből s a tenyésztésre különben is nagy a gond. Magában a belforgalomban a vásárokon, különösen a St. Johann és Zell am Seei vásárokon 3—4.000 ló fordúl meg, de még nagyobb rész Bajor- országba megy még mint egy éves csikó. De talán még ennél is fontosabb a marhatenyésztés. Salzburgnak e részben is van egy minden tekintetben kitűnőnek elismert egységes fajtája, mely „pinzgaui" nevét a tartomány egyik legtekintélyesebb vidékétől vette, s mely a pongaui és raurisi fajtától csak nagysága s némely kevésbbé jelen- tékeny ismertető jele tekintetében különbözik. A kormány és a tartomány következetes kitartással folytatott fáradozásával az azelőtt stájer riskát tartó Lungaut is sikerűit a pinzgaui fajtenyésztés számára megnyerni. A pinzgaui marha vörös-barna alapszínű; hátán és farkán s gyakran a térdén is vagy a mögött szabályos és élesen körvonalozott fehér foltok vannak. Az állatnak aránylag kis feje széles és kurta, barátságos, okos tekintetű szemekkel, rövid, finom, kissé oldalt és fölfelé hajló sötét szar- vakkal. Fartője lapos, lábszára izmos s a csuklóra függőleges vonalban irányúló. Teste alacsony, törzse tonnaszerű, szegye széles, lebernyege külö- nösen lágy és mozgékony. A tiszta faj tenyészetre s arra, hogy a pinzgaui fajta megtartsa a maga jellegző formáit és jegyeit, a voltaképi tenyésztő vidékeken nagy gondot viselnek s kellő észszerűséggel is járnak el úgy, hogy ezek az állatok a nemzetközi piaczokon nemcsak a darabonkinti haszon- értéket képviselik, hanem egyes és pedig nagy számú példányokban a sokkalta magasabb fajértéket is. A baromvásárokon igen jelentékeny a forgalom, úgy